Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711

720 EPERJESSY GÉZA Érdemes azonban a leginkább érdekeltet, Landsbergert is meghallgatni, akinek kérvényét ott találjuk ellenlábasainak beadványa mellett. Nyolc éve telepedett le a városban, s — mint írja — „szegénységemhez képest nyert zsibárusággal egy kevés pénzt összvegyűjtöttem". Szóvá teszi, hogy az 1840. évi 29. tc.-nek köszönhetően a „magyar honba(n) született héberségnek", sikerült azon „szerencsében részesülnie, hogy ... az egyedül üzérkedésre .,.. szorított zsidóság a mesterségeket szabadon ... űzhetve (a) haza javára tevőleges egyén lehessen . .. (ezért) a héberség ... átlátva a munkásságnak mind (a) magára, mind a hazára való hasznosságát, sietett a törvény jótékonyságát élvezni, és mindenféle mesterségeket tanulni". E kérvényt minden bizonnyal nem a szóban forgó zsidó fogalmazta, de valószínűleg egyetértett rabbijának, a város felszabadulásakor hazafias szónoklatot tartó Chorin Áronnak a törekvéseivel, aki az akkor Pápán tevékenykedő országos hírű főrabbit, Lőw Lipótot is megelőzve, ill. az 1842-ben Pesten alakult zsidó iparfejlesztő egylet vezetőihöz hasonlóan, akik az ipar mellett a földművelés elterjesztését is szorgalmazták, az ipari pálya felé irányította hitsorsosait.5 6

Az ügy még a forradalom előtt sem zárult le, Landsberger ismét folyamodott a kész ruhák árusításának jogáért, a Helytartótanács pedig arról kért jelentést a várostól, vannak-e zsidó mesterembereknek Aradon utcára nyíló boltjaik.5 7 A továbbiakban vizsgáljuk meg a zsidó iparűzők helyzetét azokban a délvidéki szabad királyi városokban, amelyek néhány évtizeddel Arad előtt nyerték el a városi privilégiumot. Az Aradtól nem messze fekvő Temesvár a délkeleti országrész ugyancsak fontos ipari és kereskedelmi gócpontja volt, 1848 táján kb. 20 ezer lakossal, a zsidók száma pedig megközelítette a 600-at. Az 1844. évi városi tisztújítás alkalmával 42 zsidó iparűzőt számláltak össze, az iparosok 3,79%-a volt ekkor zsidó Temesvárott.5 A városban már a 18. században működtek manufaktúrák, a legjelentősebb iparága akkor a selyemgyártás volt. A forradalom előtti évtizedekben bőr-, sztearin-, dohány- és vegyitermék- „gyárak" működtek, és a malomipar is virágzó. Kereskedelmének országosan jelentős cikkei a gabona, a bőr és az élőállat.5 8

A kereskedelemben korábban főként a görögök, örmények és rácok játszották a vezető szerepet, velük csupán egy-két zsidó család tudott versenyezni. Temesvárott a török idők alatt is éltek ún. török vagy spanyol zsidók, majd a gr. Mercy vezette kamarai adminisztráció idejében ún. német zsidók is letelepedtek.5 9 5 6

Dr. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig, Budapest, 1922. 41. A továbbiakban Venetianer/1922. - A fentiekkel ellentétben érdemes a kiváltságos iparosok álláspontját kifejező Szentpétery József, nemesi származású pesti ötvösmester vélekedésére utalni: „.. • meggondolván azt, hogy a zsidó a kereskedésre a legalkalmasabb lévén ...", mesterségük gyakorlásában meg lehet ugyan őket hagyni, de nem helyes nekik »tanítványokat« adni. A szegényebb zsidó olyan mesterséget válasszon, amelyben az ő csalárdságát nem gyakorolhatja", mint pl. a kőműves, az ács, a kovács, az asztalos, a lakatos, a tímár, a varga, a takács stb. szakma. (Kiemelés tőlem.) Észrevétele egy Pesti Mesterembernek a Czéhek eltörlését javalló vélekedések körül . . . Tudományos Gyűjtemény. 1832. VII. (júliusi) füzet 72. 5 7

OL Ht. Dep. Qv. 1848/7/13. 5 7/3

OL Ht. Dep. Civ. 1844/48/44. Mégpedig 1 árpakásakészítő, 1 olajsajtoló, 6 rozsólisgyártó, 3 szappanfőző, 1 arany- és ezüstműves, 1 szűcs, 1 gombkötő, 1 sapkakészítő, 1 selyemfestő, 13 német szabó, 1 vattakészítő (Wattamacher), 3 üveges, 2 fiákeres, 1 dohányvágó, 2 esernyőgyártó, 2 kárpitos,2 pipakupakkészítő. Ugyanakkor 141 kereskedő közül 31 (kb. 22%) volt zsidó. 5 'Fényes/l851. IV./l95. 5 'Szentkláray i.m. 50., 75., 81,93.