Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 721 A forradalom előtti évtizedekben a temesvári zsidók viszonylag kevesebb „gondot" okoztak a főként német és szerb polgárság vezette városi hatóságnak, mint aradi sorstársaik. A céhek száma nagyjából annyi (26), mint Aradon, de az ottaninál több, kb. 60 mesterség képviselőit fogták össze,6 0 Temesvárott is korlátozták a zsidó iparosok tevékenységét. A magyar szabócéh a Helytartótanácshoz 1806-ban fölterjesztett szabadalomlevél tervezetében (,,projectumá"-ban) pl. kikötötte: „Az zsidóbeli mesternek, ha az tanács által, akármi conditio alatt is bevétetődik, csak annyira szabad maga jól megtanult mesterségét vagy magányosan vagy zsidó legénnyel foltatni, hogy céhbeli mesternek kárt ne okozzon."61 Egy zsidó üvegesnek később megengedték mesterségének űzését „tulajdon kezével", de amikor az házalni „merészelt", a céh összetörte üvegeit.6 2 A zsidó iparosokat nem veszik föl a céhekbe. Azok többnyire „felsőbb engedelem mellett" folytatják mesterségüket anélkül, hogy vándoroltak és remekeltek volna - tette szóvá a város jelentésében. A zsidó szabók száma szerintük a keresztények rovására „felette megszaporodott". Emiatt utasítja el pl. a város az idegenből jött Waldmann Náthán „asszonyi ruhaszabó" iparengedély iránti kérelmét. A Helytartótanács viszont figyelmezteti a magisztrátust: a „héber szabók számának növekedése" az 1840. évi törvény értelmében nem lehet akadálya a kérés teljesítésének.63 Nem járult hozzá a temesvári tanács — a törvény ellenére — egy olyan zsidó szabó letelepedéséhez sem, aki a Torontál megyei Nagyszentmiklós községből származott, mesterségéről nincs semmi bizonyítványa, csupán az ottani „héber közösségtől" egy igazolása; a nagyszentmiklósi uradalomtól sem kapót. írást, hogy törvényesen költözött el onnan. A kérelmező a város földesúri fennhatósága alá tartozó Mehala községben lakik, de tanácsi engedély nélkül, ráadásul már 50 éves, s a magisztrátus attól tart, hogy agg korában a város „közönségének terhére" lesz.64 A Helytartótanács ezekben az esetekben is szigorúan őrködött a törvényesség fölött. Előfordult azonban, hogy a Kancellária fölülbírálta a Helytartótanács intézkedését. Ez történt pl. egy „török alattvaló" zsidó kereskedő ügyében, akinek a Kancellária álláspontja szerint az ausztriai birodalom és Törökország közti szerződés értelmében nem lehet megakadályozni bárholi, így pl. temesvári letelepedését, amit viszont a városi hatóság és a Helytartótanács korábban elutasított.6 5 Sokkal ellentmondásosabb volt az újvidéki magisztrátus álláspontja a zsidó iparosok és kereskedők ügyében. Újvidék az általunk tárgyalt időszakban nemcsak a Délvidék, hanem az egész ország egyik leggyorsabban fejlődő városa, amelynek élénk kapcsolatai voltak a Balkánnal. A főként szerbek és németek lakta város népessége 1848 táján 6 "Eperjessy, 1967. 251. "OL Ht. Dep. Civ. 1806/36. 6 2 OL Ht. Dep. Civ. 1845/48/68. 6 3 Uo. 1846/48/45, 1847/48/3 - A keresztény mesterek nagy számára való hivatkozással utasított el a város egy másik zsidó „asszonyszabót" - akit viszont visszaküldték származási helyére, Bártfára. Uo. 1844/48/64. 64 Uo. 1845/48/23 - Nem adtak mííhelynyitási engedélyt pl. egy olyan héber sebésznek és borbélynak, aki állítólag nem tanulta ki rendesen mesterségét. Uo. 1848/48/24. 6 5 Uo. 1847/48/28.
