Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
718 EPERJESSY GÉZA Amikor pl. a (föntebb említett) Herczeg Márk még a város „felszabadulása előtt" egy másik zsidótól vásárolt házát a saját nevére akarta íratni, a város ehhez nem járult hozzá azzal az indokolással, hogy „hazai törvényeink szerint polgári teleknek megvételére s bírására szabad királyi városban jussa nem lehet" zsidónak.40 A Helytartótanács nemcsak ezt a határozatot utasította vissza, mint olyant, amely ellenkezik az 1834. évi privilégiummal, hanem 1836. november 11-i leiratában nyomatékosan figyelmeztette is a várost a törvények szigorú megtartására: „a szabadulási váltságlevél értelme szerint azok a zsidók, kik a szabadulási időpontban Aradon laktak, s örökös szerződés mellett házakat bírtak, azoknak birtokában nem háborgattathatnak ... ezen városi tanács a zsidókkal való bánásmódjával magát a szabadulási váltságlevél értelmében s a törvények, nevezetesen (az) 1790/1-ik 38. cikkely rendeléséhez szorosan alkalmaztatni kötelességének esmérje."41 (Kiemelés tőlem.) Arad város tanácsa a zsidókkal kapcsolatos bárminemű döntésének meghozatalánál a „bennszülött" iparos és kereskedő polgárság érdekeit tartotta szem előtt. A zsidók korlátozásában pedig a céhes iparűzők jártak elől. A céhesek voltak azok, akik pl. Scherfer Móric zsidó „asszonyszabótól" elkobozták „holmijait", és azokat „licitáción" eladták.4 2 A mesterek szinte kifogyhatatlanok voltak a vetélytársaik ellen fordítható eszközök kifundálásában. Többször előfordult, hogy azok „erkölcsei" ellen emeltek kifogást,4 3 vagy azzal érveltek, hogy az illető zsidó nem tud vándorkönyvet fölmutatni.4 4 Az aradi céhekbe4 5 a szabad királyi jog elnyerése után általában nem vették föl a zsidókat, ellentétben a korábbi időszakkal, amikor a megye pl. 1822-ben engedélyt adott zsidónak céhbe lépésére.4 6 Arra, hogy Arad szabad királyi városban zsidót nem engedtek be maguk közé a céhes mesterek, Winkler Jakab zsidó tímár kérelméből is következtethetünk. A nevezett, akit a privilégizált kézművesek eltiltottak a Debrecenben és Pesten vásárolt bőrök eladásától,4 7 a céhbe való fölvételét arra hivatkozva kérte, hogy másutt, így Csakován, Makón,4 8 Lúgoson, Nagybecskereken, Nagykárolyban stb. zsidók is lehetnek a céhek tagjai. E folyamodvány elég szokatlan lehetett, mert az ügy a Kancelláriát is megjárta.4 9 A nem is régen szabad királyi városi privilégiumot nyert város céhes mesterei a falvakból és mezővárosokból érkezett zsidó iparűzőket — a városi tanáccsal egyetértésben — többek között azon a címen utasították el, hogy azok nem értenek szakmájukhoz. így érveltek pl. az Arad megyei Szentanna mezővárosban remekelt Fellner Márton zsidó kádármester befogadása ellen — amint azt a városnak a Helytartótanácshoz intézett 40 Uo. 1837/7/64. - A város később sem járult hozzá ahhoz, hogy egy helybeli zsidó nagykereskedő a vásárolt telket és házat a nevére írassa. Uo. 1845/7/75. 41 Uo. 1837/7/16. 42 Uo. 1838/7/78, 1839/7/76. 4 3 Uo. 1844/7/59, 1846/7/76. 44 Uo. 1843/7/17. 45 Aradnak - más délvidéki szabad királyi városokhoz hasonlóan - viszonylag sok, 26 céhe volt, amelyekben több mint 40 szakma iparosai tömörültek. Eperjessy, 1967. 212-213. 4 6 OL Ht. Dep. Civ. 1839/7/71. 41Uo. 1839/7/69. 4,A közeli Makón valóban voltak zsidó céhtagok, a szabók 1818-ban még külön esküformulát is engedélyeztek részükre. L. Dr. Kecskeméti Ármin; A csanádmegyei zsidók története, Makó, 1929, 8. 4'L. a 46. jegyzetet!
