Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
714 EPERJESSY GÉZA tukat a diósgyőri koronauradalom mint földesúri hatóság és a vármegye ugyanebben az évben jóváhagyta,17 de ők sem nyertek királyi privilégiumot. Nem kevés tanulsággal jár a zsidó iparűzők helyzetének tüzetesebb vizsgálata olyan településen, amely a tárgyalt korban emelkedett mezővárosból szabad királyi várossá. Ilyen volt Arad kamarai mezőváros, a délkeleti országrész egyik legjelentősebb kereskedelmi empóriuma, amelyből Pest, továbbá Temesvár, Nagyvárad és a Maros mentén Erdély irányába fontos útvonalak vezettek. Arad a 18. század végétől élénk forgalmat bonyolított le Pesttel, sőt Béccsel, állatvásáraival csak a kecskeméti és a debreceni vásárok vetekedhettek.1 8 A város 1834-ben váltotta meg magát a koronától nem kevesebb, mint 336 ezer forintért.1 9 Arad jeles történetírója, Márki Sándor rámutatott arra, hogy a város e rangemelésében részük volt a zsidóknak is, akiket a „tanács mindig mellőzött, kikről azonban már ekkor megírta Fényes Elek, hogy némely pestiekkel egyetemben Magyarország izraelitái közt legtöbb műveltséggel bírnak ".2 0 A szabadalomlevél ünnepélyes átadásakor b. Orczy Lőrinc királyi biztost a zsinagógánál a rabbi, a városházánál pedig a polgármester magyar nyelvű beszéddel üdvözölte, ami azért is figyelemre méltó, mert a helybeli polgárság túlnyomó része ekkor német és szerb nyelvű volt. A vármegye viszont nem volt hajlandó a várost törvényhatósága alól kiengedni, a megye karai és rendjei több ízben tiltakoztak a város rangemelése ellen, és sérelmeiket 1835-ben az országgyűlés elé is terjesztették.2 1 Nem Arad megye volt az egyetlen, amely ellenezte a „kebelében" fekvő mezőváros fölszabadulását. Az 1608-ig visszanyúló rendi hagyományoknak megfelelően pl. Bács megye is tiltakozott az 1779-ben szabad királyi jogot nyert Szabadka2 2 és az Araddal szomszédos Temes megye az 1781-ben privilegizált Temesvár2 3 rangemelése ellen. E városok szabad királyi jogait azonban becikkelyezték az 1790. évi országgyűlésen, az 1780-ban szabad királyi jogot nyert Pécset2 4 és a király által szabad királyi jogaiban 1835-ben megerősített Aradot azonban az országgyűlés 1848 előtt nem iktatta be a szabad királyi városok sorába. A megyék és köztük Arad vármegye álláspontja azonban sokkal ellentmondásosabb volt annál, hogy egyértelműen maradinak bélyegezhetnénk. Hiszen többnyire a szabad ipart és kereskedést támogatták, amint azt Arad megye 1813. február 3. közgyűlésének 11 Sós Endre: Zsidók a magyar városokban H. és é. n. 188. L. még Halmy Béla és Leszih Andor: Miskolc (Magyar Városok Monográfiája). Bp. 1929. 109. 1 'Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története II. rész. A török hódítástól napjainkig, Arad, 1895. 877. A továbbiakban : Márki/l 895. 1. még: Lakatos Ottó: Arad története. Arad, 1881. - A továbbiakban: Lakatosi 1881 19 Márkil1895. 518.1. még Lakatos\\88\. 245. 2 "Márki/1895. 538. - Az idézet Márkinál! - Fényes Elek adatai szerint Aradnak 1851-ben 18 156 lakosa volt. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. I. 38. A továbbiakban: Fényes/1851. Az aradi zsidóság ekkori pontos számát nem ismerjük, de a két évtizeddel késó'bbi adatokból, amikor arányuk meghaladta a 11%-ot, visszakövetkeztetve más városokéhoz viszonyítva jelentősnek vélhetjük. 21 Márki/1895.521. 2 2 IványiIstván: Szabadka királyi város története. Szabadka, 1881. 321. 2 3 Dr. Szentkláray Jenő: Temesvár szabad királyi város története (Klny. a Magyarország vármegyéi és városai „Temesvár" című monográfiájából) Országos Monográfiái Társaság é. n. 94. 24 Eperjessy, 1979. 274.
