Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711

ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 713 növekedett a szabad királyi városokban is a forradalom előtti években. E törvény ugyanis lehetővé tette, hogy a letelepedési jogot nyert zsidók a bányavárosokon kívül bárhol, így a szabad királyi városokban is szabadon foglalkozhatnak iparral és kereskedelemmel, akár „maguk kezére", akár „vallásukbeli legények segítségével" dolgoznak. Győrött pl. az 1828. évi összeírás alkalmával még egyetlen zsidót sem találtak, az 1840-es években 66 család letelepedését engedélyezték.8

Pécsett és Székesfehérvárott az 1830-as évek második felében járultak hozzá 2—2 zsidócsalád letelepedéséhez.9

Pesten az 1851. évi összeírás alkalmával a zsidóság aránya már kb. 15%, túlnyomó részük iparral és kereskedelemmel foglalkozott. A forradalom idején 1023 volt a zsidó kereskedők és 487 a zsidó iparűzők száma (ugyanakkor a többi kereskedőké 667, iparosoké pedig 2774).10 Budán csupán 5% körül mozgott a zsidóság aránya, a kamarai igazgatás alá tartozó Óbuda mezővárosban, a magyarországi zsidóság egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális centrumában ez viszont a 32%-ot is megközelítette.1

1

Az incolátus megszerzésének nehézségei miatt más szabad királyi városok körzetében is többnyire a közeli falvakban és mezővárosokban tömörült a zsidóság, pl. Győr közelében a püspöki tulajdonban lévő Győrszigeten1

2

vagy Székesfehérvár helyett a Fejér megyei Lovasberényben.1

3 A zsidók iparűzését az 1805. évi (3104. számú) és az 1813. évi (7262. számú) királyi rendeletek szabályozták. Az 1805. évi rendelet szerint a zsidók saját kezükre vagy zsidó legények segítségével gyakorolhatják a mesterségüket, és taníthatják mesterségre ifjakat, amíg elegendő nem lesz a számuk ahhoz, hogy maguk között céheket alakítsanak.1

4

Az 1813. évi rendelet lényegében ugyanezt ismétli meg, hivatkozva az 1783. évi rendelet és az 1790. évi 38. tc. „Kedvezéseire".1

5

Jóllehet zsidó céhalakítási kísérlettel az 1820-as évektől kezdve számos helyen találkozunk, céhprivilégiumot a Kancellária zsidóknak sehol sem adományozott.1

6

A miskolci zsidó iparosok ugyan 1836-ban az 1813. évi artikulusok alapján a városi tanács hozzájárulásával „sorcéhet" alakítottak, szabályza" Az 1828. évi állapotra vonatkozóan: H. Pálffy Ilona dr.: Gyó'r az 1828. évi összeírás megvilágításában. Magyar Statisztikai Szemle, 1934. 5. sz. Klny. 3. - A zsidók beköltözésére 1.: Balázs Péter: Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején Bp. 1980. 106. A továbbiakban : Balázsi 1980. 9Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez. Baranyai Helytörténetírás, 1977. Klny. Pécs, 1979. 274. A továbbiakban -.Eperjessy. 1979. Pécsett azonban korábban is élhettek zsidók, 1813-ban pl. 8 felnőtt férfit, 1823-ban 10 zsidó családot írtak össze. Vö. Schweitzer József : A pécsi izr. hitközség története. Bp. 1966. 26. - Eperjessy Géza: Székesfehérvár kézműipara a XIX. sz. első felében. (Sajtó alatt.) 10

Spira György: 1848 nagyhete Pesten. Századok. 1974. 2. sz. 328. A továbbiakban; Spiral 1974. 11

Bp. III. 399—400. 12

Balázs/1980. 107. 1 ъDr. Pfeiffer Károly: Fejér megye 1848. évi zsidóösszeírása. Székesfehérvár, 1930. 14

A rendelet eredeti szövege: „Judaei seu ad propriam manum seu adscitis sodalibus Judaeis opificia exercere et iuvenes suos artem edocere poterunt; donec numerus eorum sufficiens fuerit: ut inter se contubemia erigere possint." Kassics Ignácz: A magyarországi mesterembereket, ezeknek legényeit és tanítványait, nemkülönben a mestercéheket illető kegyelmes királyi rendelések kivonatai. Viennae, 1835. 32. A továbbiakban:Aassi'cs/1835. 1 s

Uo. 66. 16

Részletesen : Eperjessy, 1967. 130.