Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
64 LÁNG IMRE gének jóváhagyását.4 3 Az elhatározás arra mutatott, hogy a kormány az adott erőviszonyok mellett kilátástalannak ítélte a küzdelmet a tervezetért. A szenátus külügyi bizottságának szövegkiegészítése kizárta az agresszor ellen tervbe vett fegyverkiviteli embargó alkalmazását. A szövegkiegészítésben kifejezésre jutó szemléletből következett, hogy ha a kormány az agresszort sújtó más gazdasági-pénzügyi intézkedésekre terjeszt elő javaslatokat, a bizottság ezeket is el fogja utasítani. A külügyi bizottság állásfoglalása meghiúsította a kormány terveit, és dezavuálta a Genfben bejelentett álláspontot. A kormánynak a leszerelési egyezmény létrejötte esetén be kellett volna ismernie tárgyaló partnerei előtt a törvénytervezet kapcsán elszenvedett kudarcot, s ezzel azt is, hogy nem tehet eleget a Davis által bejelentett kötelezettségvállalásnak, hacsak a későbbiekben nem sikerül elfogadtatnia álláspontját a Kongresszussal. A leszerelés ügyének alakulása azonban kiutat biztosított a Roosevelt-kormánynak. Nem jött létre a leszerelési egyezmény, amit Washington a szerződésszegő elleni kollektív akcióban való közreműködés feltételeként szabott meg. Az amerikai kormány ennek következtében mentesült az 1933. május 22-i bejelentés terhe alól. •I Az „újsemlegesség" doktrínája. Az első semlegességé törvény 1933/34 fordulóján ismét napirendre került a State Departmentben a törvénytervezet ügye, mivel várható volt, hogy a szenátus a Kongresszus új ülésszakán megvitatja a külügyi bizottság állásfoglalását. A nézetek eltérőek voltak. Roosevelt végül úgy határozott, hogy nem kell szorgalmazni a törvénytervezet ügyét. A kormány újabb New Dealintézkedéseket készített elő, s az elnök úgy ítélte meg, hogy a külpolitika irányának vitatása felszítaná az indulatokat, és hátrányosan befolyásolná az érdeklődés középpontjában álló gazdaságpolitikai tervek kongresszusi fogadtatását.43 44 A State Department megpróbált érvényt szerezni Roosevelt álláspontjának, s odahatni, hogy a szenátus ne foglalkozzék a törvénytervezettel. Ezt azonban nem sikerült elérni. A szenátus 1934. február 28-án egyhangúlag jóváhagyta a külügyi bizottsága állásfoglalásával kiegészített törvénytervezetet. A State Departmentre most az a feladat várt, hogy a képviselőházban vagy más módon : megakadályozza a tervezet törvénnyé válását, mert ennek megtörténte a kormánykoncepció látványos vereségét demonstrálta volna. Az alkalmat a Bolivia és Paraguay közti Chaco-háború szolgáltatta. A Kongresszus a State Department kezdeményezésére 1934. 1 május 23—24-én határozatot fogadott el, amely megtiltotta a hadianyag-kivitelt mindkét latin-amerikai országba. A törvényhozási aktus elterelte a figyelmet egy általános érvényű törvény megalkotásáról, másrészt az embargó elrendelése gesztus volt az azonos intézkedéseket foganatosító többi ország irányában.4 5 43Uo. 378.;//u//.i.m. 229-230. 4 4 A kormány ez idő tájt készítette elő a dollár stabilizációját, az értékpapír-tőzsde szabályozását és a viszonosságon alapuló kereskedelmi megállapodások törvénytervezetét. Vö. A Rooseveltkormányzat első évének gazdaságpolitikai dilemmája, s A konzervativizmus támadása a New Deal ellen c. tanulmányaimmal. Századok, 1974.1. sz. 136-185. és 1978. 5. sz. 815-849. 4 5Robert A. Divine: The Illusion of Neutrality. Chicago, London, Toronto, 1962. 62.; Hull: i. m. 346-347.; Walters: i. m. 534.
