Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Lyon; Judson M.: Szabálytalan imperializmus: az Amerikai Egyesült Államok szerepe Libériában 1897-1912 704
704 FOLYÓIRATSZEMLE francia vélemények szerint tartalmazta „az annexió előnyeit, annak kellemetlen következményei nélkül”. A bardói szerződés csak Tunézia külső szuverenitását érintette: Franciaország ellenőrizte az ország külpolitikáját. Belső problémákban a pénzügyekbe szólhatott bele. Alig egy évvel a szerződés aláírása után azonban Szádok bej, a szerződés aláírója meghalt, s ezzel fölvillant a francia befolyás gyengülésének lehetősége. A francia kormánynak, látva a bej gyógyíthatatlan betegségét, még halála előtt gyorsan kellett cselekedni, hogy az érdekelt hatalmak (Olaszország, Törökország) ne szíthassanak nemzetközi bonyodalmat. A francia terv három kérdés megoldására összpontosult: 1. mennyire lehet, tiszteletben tartani a tunéziai uralkodó család örökösödési szabályait, hogy elejét vegyék egy esetleges belső fegyveres ellenállás kibontakozásának; 2. a trónralépő Franciaországgal jó viszonyban legyen; 3. az uralkodó családban - precedenst teremtve — az új bej trónralépésével legitimmé tenni a protektorátusi rendszert. A legitim trónörökös, Ali bej Franciaország híve volt, bár korábban vitái is voltak a franciákkal. Emiatt akkor a franciák inkább testvérét, Tajeb bejt támogatták volna, ha Szádok bej nem óta volna alá a bardói szerződést. Erre a korábbi szituációra támaszkodva D’Estourelles bárónak, a Párizsban tartózkodó Paul Cambon főrezidens helyettesének minden nehézség nélkül sikerült elérni, hogy Ali bej aláírjon egy hűségnyilatkozatot. Ebben kötelezettséget vállalt, hogy hatalomrakerülésekor Franciaország beleegyezése nélkül semmilyen intézkedést nem tesz. Ennél is fontosabb volt azonban az a szóbeli kötelezettségvállalás, amelyet a Tuniszba visszatérő Paul Cambonnak tett: megszünteti a hadügy és a tengerészeti minisztériumot, a kikötők katonai ellenőrzését a francia tengerészeire bízza, a tunéziai hadseregét pedig a francia okkupációs hadtest parancsnokára, a miniszterelnök feladatait a francia rezidens fogja megszabni, és a főváros pénzügyeit is francia szakemberekre bízzák. Az új uralkodó még Szádok bej halála napján fogadta a Tuniszba akkreditált külföldi diplomatákat. A fogadáson — nem tudván Ali bej és Paul Cambon titkos szóbeli megállapodásáról — az olasz konzul is megjelent, s ezzel elismerte az új uralkodót. A konstantinápolyi francia követ pedig „meggyőzte” a török szultánt, hogy ne küldje el a névleges jóváhagyását bizonyító beiktatási okmányt. Az uralkodóváltás zavartalan lefolyása és az Ali bej-Paul Cambon szóbeli megállapodás megnyitotta az utat a marsai konvenció előkészítéséhez és aláírásához (1883). S ezzel Franciaország minden területen és minden tekintetben jogalapot biztosított magának a hatalom korlátlan gyakorlására Tunéziában. (Revue dhistoire maghrébine, N°s 17-18. 1980. január, 13—18. I.) JUDSONM. LYON: SZABÁLYTALAN IMPERIALIZMUS: AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK SZEREPE LIBÉRIÁBAN 1897-1912 Történész körökben hosszú idő óta viták folynak az amerikai imperializmus eredetéről, de az Egyesült Államok 1897—1912 között Libériában betöltött szerepéről nem sok szó esik. Ezekben az években, ugyanúgy, mint a világ más tájain, Kínában, Hawain, Samoán, az európai gyarmatosító hatalmak nagy nyomást gyakoroltak az amerikai érdekszférába tartozó területekre. Már az 1820-as évek előtt megkezdődött az Egyesült Államok beavatkozása Afrika nyugati partjának életébe. Hiszen éppen a felszabadult amerikai rabszolgáknak alapítottak itt településeket, az amerikai kormány támogatásával. Egy olyan kormány támogatásával, amelyik azonban később hivatalosan nem ismerte el Libériát. A telepeseknek, az amerikai-libériaiaknak nehéz volt az együttműködés a helybeliekkel, mert magukat magasabbrendűeknek tartván, az afrikaiaknak jószerével semmilyen politikai szerepet nem juttattak. Éppen ezért a két csoport közötti ellentét lehetőséget nyújtott az európaiaknak a beavatkozásra. 1843-ban Abel P. Upshur külügyminiszter egy nyilatkozatában meghatározta Libéria és az Egyesült Államok viszonyát. Világosan kiderült, hogy az amerikaiak csak abban az esetben avatkoznak
