Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Dellagi; M.: Ali bej trónralépése 1882 októberében 703
FOLYÓIRATSZEMLE 703 járási, kormányzósági szinten lajstromozva tömeges, sokoldalú forrásanyagot jelentenek az obscsinák és tagjaik működésének, életének feltárásához. Eredeti formájukban tartalmuk miatt, rendszerezett, lajstromozott alakjukban a parasztpolitika gyakorlatának érzékeltetése céljából kell kiemelni jelentőségüket. Alekszejcsenko mindkét változatra említ példákat. Idézi azt, amelyik az osztásföld egy részének pénzért (25 rubel) történő átruházását tanúsítja egyik paraszttól a másiknak. Egy másik arról tudósít, hogy a kispolgári rendhez tartozókat is felvették az obscsina tagjai közé. Igaz, csak házhelyet kaptak, osztás-telket nem. A harmadik példában arról olvashatunk, hogy valaki három revíziós főre kért osztásföldet, de a falugyűlés csak egy főre adott, mert egészségügyi okok miatt cak ennyinek a megművelését látta biztosítottnak. A felsőbb szintű hatóságok által rendszerezett obscsina-anyagok, a rendszerezés módja, az ügykörnyezet révén az agrárpolitika érvényesülésének fontos területére nyújtanak bepillantást. Szerzőnk Tverj kormányzóság obscsináinak 1860-90 között keletkezett iratait dolgozta fel. Szükségesnek tartja előrebocsátani, hogy az anyag tükrözi azt a kormányzati törekvést, amely az eljárások, az ügyvitel egységesítésére irányult, pl. nyomtatványok rendszeresítésével. Ezek csak az 1880-as években váltak általánossá. Fel kellett tüntetni rajtuk a falugyűlés tagjainak számát, illetve külön a jelenlevőkét. A korábbi jelentések csak az utóbbiakat tartalmazták, de nem utaltak arra, milyen hányad vett részt a döntésben. Figyelemre méltónak tartja a szerző, hogy egyre gyakoribb volt nők részvétele a falugyűlés munkájában. Ami az iratok (ügyek) belső struktúráját illeti, az nem mutatott nagy változatosságot. Rendszerint tartalmazta a résztvevőkre, az időpontra és helyre vonatkozó adatokat, az ügy kezdeményezőit, leírta az esetet, ismertette az eljárási rendet, s végül a döntést. A cikk befejező része néhány gyakori ügytípus vizsgálatának tapasztalatait foglalja össze tömören. Elsőként az elöljárók (sztaroszta, adószedő stb.) választásáról szóló iratcsoportot említi a szerző. Ezek voltak a legformalizáltabbak. Alekszejcsenko szerint nem is a jelöltek jellemzése tanulságos, hanem a választások gyakorisága. Milyen időközönként, kit hányszor választottak elöljárónak? A gyakori elöljáró-váltás azt mutatja, hogy rendszeresen ellenőrizték tisztségviselőiket, s ha visszaélést észleltek (és észleltek) akkor, vagy más ok miatt cserélték le őket. Ilyen ok lehetett pl., ha változott a család munkaerő helyzete (elvitték a fiút katonának). A közfunkció ugyanis elvonta a tisztségviselőt a gazdálkodástól. A választáskor tehát az alkalmasság szempontjai között a család munkaerő-ellátottsága is szerepet játszott. A legtömegesebb iratanyag a faluközösségek adóügyeivel foglalkozott. Tartalmazták a parasztok adósságait, hátralékaikat, kimutatták a közösségi kiadásokat. Arról is tudósítanak, hogyan reagáltak az obscsinák a kormányzat adóemelési törekvéseire. Például kísérletet tettek bevételeik növelésére (bérbe adták a falu malmát stb.). A leggyakrabban az történt, hogy kérelmezték a kötelezettségek mérséklését. Indoklásként leírták a falu szegénységét, beszámoltak az elemi csapásokról, egyéb károkról. Kritikailag feldolgozva, ez az anyag plasztikus képet nyújt a századvég parasztjainak anyagi helyzetéről. Tanulságosak azok a döntések, amelyek az obscsina földhasználatáról, az újraosztásokról, a kiegészítő osztás-föld juttatásokról, ill. az önálló telkes gazdálkodásra irányuló paraszti törekvésről tanúskodnak. A parasztok elszegényedésére következtethet a kutató a vetőmag és kenyérgabona segélykérelmekből, ill. ezek nagy számából. Szerzőnk és cikke alapján az olvasó is arra a következtetésre jut, hogy az általa bemutatott forrástípus feldolgozása plasztikusabbá, sokoldalúbbá teszi az obscsináról, a 19. század utolsó harmadának oroszországi parasztságáról kialakított képet. (Isztorija SzSzSzR, 1981. 6. szám 116-125. 1.) M. M. DELLAGI: ALI BEJ TRÓNRALÉPÉSE 1882 OKTÓBERÉBEN Franciaország az 1881-es bardói szerződés értelmében kiterjesztette hatalmát Tunéziára. Az ötven évvel korábban Algériában alkalmazott annexiós politikát — a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett - nem ismételte meg. Ezért folyamodott a protektorátusi rendszerhez, amely korabeli
