Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Alekszejcsenko; G. A.: A falugyűlések döntései; mint az oroszországi falusi földközösség múlt századvégi történetének forrásai (Tverj kormányzóság adatai alapján) 702
702 FOLY ÓIRATSZEMLE 1845—46-tól a polgárháborúig a távíróval szemben négy különböző szektor támasztott igényeket: az épülő vasútvonalak, a sajtó, a gazdasági és pénzügyi élet, és ráadásul maguk a polgárok. Az amerikai vasútvonalak az európaiakhoz képest viszonylag lassan ismerték fel a távíró jelentőségét. Még 1855-ben is csak egy vonal hasznosította a telegráfot. Ennél is nehezebben ismerték fel a távíró hasznosságát a társadalmi érintkezésben. A létező néhány bizonyíték, leltárkönyvek, nyilvántartások azt mutatják, hogy az új szolgáltatás fő haszonélvezői a sajtó képviselői és az üzleti élet résztvevői voltak. A távíró üzleti hasznáról az egyik első emlék 1846 elejéről származik, amikor is a New York, Albany and Buffalo Telegraph Company kimutatást készített a New York City és Buffalo közötti távíróvonal elképzelhető bevételéről. A tervezett jövedelem 90%-a származott volna a távíró üzleti és sajtó célokból történő használatából. 1847-re már a napi sajtó is rendszeres „távirat-fogyasztó’’wá vált, nem véletlen, hogy ekkor szaporodnak meg a különböző újságokban a rovatok, amelyek a távirati jelentéseket közük. De itt is főleg pénzügyi és gazdasági híreket, újdonságokat közöltek. Az első felmérések egyikét, amely a távíró fel- és kihasználásáról készült, Alexander Jones, az Associated Press vezérképviselője állította össze. Ez a vizsgálat is alátámasztotta, hogy ha a társasági érintkezésre alig, de üzleti ügyek intézésére már annál nagyobb számban használják fel a távírót. A korabeü vélemények is egyhangúan azt bizonyítják, hogy a távíró szerepe főleg a gazdasági életben jelentős. Ez különösen érvényes az 1850-es évektől kezdve, amikor a távíró már nem valami furcsa, kísérleti újdonság, hanem egy jól bevált, alaposan kipróbált szolgáltatás. A kezdeti időszakban még nehéz volt a pénzügyi alapokat biztosítani a távíróvonalak létesítéséhez, hiszen csak néhány mindenre elszánt, vakmerő ember volt hajlandó ilyen új ügyet finanszírozni. De amint bebizonyosodott a találmány hasznossága az 1840-es évek vége felé, egyre többen voltak hajlandók tőkéjük egy részét ilyen módon befektetni. Ezzel kettős célt szolgáltak, hiszen egyrészt a létrejövő távíróhálózattal, a gyors hírközléssel saját gazdasági ügyeiket intézhették hatékonyabban, másrészt már ekkor felismerték a távíróhálózat létesítésében rejlő profit lehetőségeit. A gazdasági hírek gyors cseréje, különösen a gyors árinformációk nagyon megnövelték a piacok jelentőségét. Külfölddel kötött, azelőtt elképzelhetetlen üzletek gyorsan kivitelezhetők lettek. A távíró használata lehetővé tette a központi New York-i tőzsde létrejöttét, a pénz- és árupiacon a gyors információk miatt csökkentek az árkülönbségek. A távíró tulajdonságai, a költségmegtakarító és árellenőrző funkciói tették különösen alkalmassá, hogy betöltse szerepét a gazdasági életben. így jött létre az a távíróipar, amely 1866-ra az Egyesült Államok első monopóliumává vált, és eljövendő nagy vállalkozások előfutárává. (Business History Review, Vol. 54. No. 4. Winter 1980. 459-479.1.) g g G. A. ALEKSZEJCSENKO : A FALUGYŰLÉSEK DÖNTÉSEI, MINT AZ OROSZORSZÁGI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉGEK MÜLT SZÁZAD VÉGI TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI (Tveij kormányzóság adatai alapján) Az oroszországi agrártársadalom vizsgálatának igen lényeges összetevőjét képezik a falusi földközösségekre vonatkozó ismeretek. Kormányzati akták, az obscsináról folytatott korabeü tudományos polémiák, statisztikai anyagok, különösen pedig a zemsztvók iratai képezték a vizsgálódások alapvető forrásbázisát. Mindenekelőtt azt kutatták - a felsorolt források alapján -, mennyiben tekinthető az obscsina a paraszti önigazgatás sejtjének, milyen gazdasági szerepe volt, hogyan érvényesült adminisztratív, adóztató funkciója. A falugyűlésekről fennmaradt iratok eddig kívül estek a kutatók szemhatárán. Elsősorban a dumákba választott követeknek adott utasításokat dolgozták fel. Pedig a falugyűlések döntései és egyéb iratai mind eredeti formájukban (bár kevés maradt fenn), mind kerületi,
