Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Habsburgmonarchie 1848-1918 Band III. (Ism.: Szász Zoltán) 692
FOLYÓIRATSZEMLE RACHEL N. KLEIN: RENDCSINÁLÁS SOUTH CAROLINA BELVIDÉKÉN Az 1760-as években elszaporodtak a bűntények South Carolina belső területem. Bíróság, börtön hiányában a charlestoni igazságszolgáltatás enyhe ítéleteiben nem bízva a vagyonukat, tulajdonukat féltő telepesek, az ún. regulátorok a maguk kezébe vették az ítéletvégrehajtást. Hosszú tultakozásban fordultak a törvényhozó gyűléshez. Helyi törvénykezést, börtönt követeltek, de felemelték szavukat az egyenlőbb képviseleti rendszerért, gazdasági céljaik eléréséért pedig gabonájukért külön felárat kértek. A tanulmány célja, állapítja meg a szerző, a Pomona Egyetem Történelem tanszékének tanára, hogy megvizsgálja azt a kérdést, milyen társadalmi változások mentek végbe South Carolina belső területein, és kiket is reguláztak meg tulajdonképpen a regulátorok. South Carolina a 18. század elején földrajzilag, társadalmilag, politikailag és gazdaságilag is két részre oszlott. A parti részen jól termő rizs- és indigóföldek terültek el. A fehér kisebbség nagyszámú néger rabszolgát foglalkoztatott. A politikai és társadalmi élet központja Charleston volt. Ezzel szemben a belső területek az 1720-as évekig az európaiak által lakatlanok voltak. Az 1760-as évekre már 30-35 ezer lakosa volt ennek a területnek is, de a törvényhozó gyűlésre mindössze 2 képviselőt küldhették. Ekkor indult virágzásnak itt is az indigó- és a dohánytermesztés, foglalkoztak a kenderrel, és beindult az állattartás. így South Carolina belső területein élő telepesek mezőgazdasági cikkeikkel bekapcsolódhattak a gyarmat kereskedelmébe. A rabszolgák száma is megnőtt, hiszen egyre nagyobb szükség volt az olcsó munkaerőre. Az ezen a területen élő vállalkozók nem úgy viselkedtek, mint partvidéki társaik, mert ők abban a reményben szereztek maguknak egyre több rabszolgát, hogy egyszer majd csak farmerek lesznek maguk is. A regulátorok mozgalma közös zászló alá vonta a határvidéki embereket, azért, hogy biztosítsák és megvédjék saját földtulajdonukat és rabszolgáikat. Az 1760-as évek közepén azonban ezeket egyre nagyobb veszély fenyegette. Útonálló bandák fosztogatták a határterületeket. Két nagy csoportra lehet osztani őket: akiknek a vadászatra, mint létfenntartásra volt szükségük, és akik megéltek enélkül is, és jobbára raboltak, fosztogattak. A vadászok és a telepesek konfliktusa nem kizárólag South Carolinara korlátozódott, de a kérdés itt volt a legégetőbb, hiszen nem volt sem törvény, sem helyi közigazgatási szerv a csavargás ellen. A regulátorok szerint a területet teljesen elözönlötték a kóbor, törvényen kívüli elemek. Az 1760-1761-es háború a cherokee indiánokkal csak növelte a csavargók számát, hiszen sok hajléktalan egykori telepes volt kénytelen a vadászatra adni a fejét, ha el akarta tartani magát. Ez a vadász-népesség beleavatkozott a letelepedett farmerek életébe, és jócskán megzavarta azt. Nemcsak provokálták a telepeseket, ennél sokkal nagyobb veszélyeket is rejtett „működésük” azzal, hogy bemerészkedtek az indiánok területeire vadászni, csak fokozták a feszültséget a határon. Indián módszereket is alkalmaztak, erdőket gyújtottak fel, a menekülő vadat csapdába ejtették. így nem ritkán háziállatokkal is végeztek. Erre hozták válaszul az 1778-as törvényt, mely mindenkit, aki tűzzel vadászott, csavargónak nyilvánított. A vadászok és a telepesek érdekei abban is összeütköztek, hogy míg az előbbiek minél több nyílt, szabad területet igényeltek, addig a farmerek a magántulajdon védelmét sürgették. A háziállatok azért is könnyen válhattak szabad prédává, mert a tulajdonos jobbára csak megbélyegezte állatait, de nem tartotta bekerített területen. A gazdagabbak azonban nemcsak állataikat féltették. A szervezett bandák kirabolták áldozataikat, és nem ritkán meg is kínozták őket. A csoportnak általában nem volt 20-nál több tagja, de a regulátorok „keltette” veszély együttműködésre serkentette őket is. Az útonállókat nem lehet egyértelműen a kóbor vadászokkal azonosítani. Kiderült, hogy néhány zsivány korábban tehetős farmer volt. Hogy miért kényszerültek
