Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
62 LÄNG IMRE ség hagyományos értelmezése elavult (a feljegyzés a „csaknem középkori” kifejezést használta), a modem idők diszkrecionális jogkört sürgetnek az elnök számára, aki a körülményektől függően fog élni azzal, s agresszió esetén fegyverkiviteli tilalommal sújtja a támadó országot.38 A Hoover-kormánynak nem jutott már ideje arra, hogy folytassa a vitát a törvényhozó testülettel. A hivatalba lépett Roosevelt-kormány a State Department útján nagy energiával támogatta a törvényjavaslat ügyét a Kongresszus új ülésszakán. Hull sürgetésére a képviselőház április 17-én határozatot fogadott el, amely felhatalmazta az elnököt, hogy külföldi konfliktus esetén, biztosítva más kormányok együttműködését, törvénytelennek nyilvánítsa fegyverek és lőszerek exportálását az általa kijelölt, erőszakot alkalmazó országokba. A határozat kimondta, hogy az elnök vagy a Kongresszus visszavonhatja a kiadott rendelkezéseket.39 Az elnök számára széles jogkört előirányzó szöveg ellenállásba ütközött a szenátus külügyi bizottságában, amelynek elnöke, Key Pittman, május 10-én arra kérte Hullt, hogy adjon választ a felmerült észrevételekre. A külügyi bizottság a következő aggályokat hangoztatta: az embargó megkárosítaná az amerikai fegyvergyártást, mert más országok látnák el a hadviselőket; az elnök hatáskörének érvényesítése háborúba sodorná az Egyesült Államokat; Tokió Japán ellen irányuló lépést látna a törvényben, és megtörténhet, hogy a Nemzetek Szövetségének tagállamai felkérik az elnököt a Japán elleni intézkedésekben való részvéteké.40 Az ellenvetések az elkövetkező évek dilemmáinak csíráit hordozták. A State Department részletes feljegyzésben reflektált az ellenvetésekre.41 Taktikai okokból a jogi előzményekből vezette le a törvénytervezet indoklását, annak a bizonyítására, hogy a kormány több évtizeddel azelőtt keletkezett jogszabályokra alapozta az előteijesztés koncepcióját. A State Departmentnek helytálló érvekkel kellett alátámasztania, hogy új törvényre van szükség, amelynek értelmében az elnök nemzetközi konfliktus esetén bármely ország viszonylatában elrendelheti a fegyverkiviteli embargót.42 A feljegy-3 8 Az embargó terve a japán-kínai konfliktussal függött össze. Felmerül a kérdés, hogy miért küldte meg Hoover az üzenetet a Kongresszusnak, amikor ellenezte a gazdasági szankciókat. A magyarázat abban kereshető, hogy a Nemzetek Szövetsége már publikálta a Tanács által kiküldött Lyttonbizottság jelentését, amely leszögezte ugyan, hogy a japán hadműveletek nem tekinthetők jogos önvédelemnek, s Mandzuskuo a japán expanzió termékeként jött létre, de nem foglalt állást a status quo helyreállítása mellett, és javaslatot tett Japán mandzsúriai jogai és érdekei elismerését tartalmazó japánkínai megállapodás megkötésére, valamint más intézkedésekre. Koover joggal feltételezhette, hogy a Nemzetek Szövetsége nem folyamodik gazdasági szankciókhoz. Az elnök és Stimson a fegyver kiviteli embargót lehetővé tevő törvényt az elnemismerési doktrína kiegészítéseként, a Japánra gyakorlandó nyomás eszközeként akarta készenlétben tartani. A Lytton-jelentésre 1. Bemis: i. m. 822. 39A képviselőház 1933. április 17-i határozata szövegét 1. FRUS 1933. Vol. I. 367. 40Pittman Hullnak, 1933. május 10. Uo. 365-366. 41A State Department 1933. május 17-i feljegyzését 1. uo. 369-378. 43 A feljegyzésben ismertetett jogszabályok nem voltak általános érvényűek. A Kongresszus 1898. április 22-én, a spanyol-amerikai háború kapcsán felhatalmazta az elnököt hadianyag exportjának megtiltására. Az 1912. március 14-i kongresszusi határozat akként módosította a felhatalmazást, hogy az elnök megtilthatja fegyverek és lőszerek exportját azon amerikai országokba, amelyekben zavargások törtek ki. A határozat hatályát 1922. január 31-én kiterjesztették azokra az országokra, amelyekben az Egyesült Államok területenkívüliséget élvezett. A jogszabályokat az 1928. február 20-i havannai konvenció egészítette ki, amely arra kötelezte a feleket, köztük az Egyesült Államokat, hogy akadályozzák meg fegyverek exportját a konvenciót ratifikált országok kormányai ellen harcoló felkelők számára.
