Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 61 működésre vonatkozó programpontból azt lehetett kiolvasni, hogy a demokrata párt azonosítja magát a Monroe-elv Theodore Roosevelt elnök által 1904-ben megfogalmazott kiegészítésének dezavuálásával, s folytatni kívánja Washington korábbi latin-amérikai politikájának módosítását.35 Ami a külföldi országok adósságaival kapcsolatos pontot illeti, reálpolitikai megfontolások kizárták a hajlékonyabb magatartást: a Hoover-moratóriumot jóváhagyó 1931. decemberi kongresszusi határozat mereven elzárkózott a háborús eredetű kormányközi tartozások törlése vagy csökkentése elől.3 6 A külpolitikai platform egyik legrészletesebben, ugyanakkor körültekintő óvatossággal szövegezett pontja a Briand-Kellogg-paktummal foglalkozott. A Rooseveltkormány a leszerelési konferencián elhangzott Davis-nyilatkozattal túllépett a platformban megfogalmazott célkitűzésen, s a nemzetközi helyzet realitásai által ösztönözve valós tartalmat adott annak. Az elnöknek kongresszusi felhatalmazásra volt szüksége ahhoz, hogy megtilthassa mindazon áruk — elsősorban fegyverek és lőszerek — exportálását a békebontó országba, amelyeket nem szállítanak a szankciókat alkalmazó államok. Ugyanez vonatkozott az agresszor ellen irányuló pénzügyi intézkedésekre. A Roosevelt-kormány az előd kezdeményezésére támaszkodott a Kongresszus egyetértésének megszerzését célzó lépéseknél. Hoover 1933. január 10-én üzenetet intézett a Kongresszushoz, amelyben felhatalmazást kért, hogy más fegyvergyártó országokkal együttműködve, diszkrecionális jogkörénél fogva megtilthassa olyan külföldi államok fegyverrel és lőszerrel való ellátását, amelyek megítélése szerint erőszak alkalmazására használnák fel az amerikai szállítmányokat. Február 9-én feljegyzésben indokolta javaslatát a képviselőház külügyi bizottsága előtt. Kifejtette, hogy az együttműködő országok vagy mindkét hadviselő félre vagy csak az agresszorra vonatkozólag mondanák ki az embargót, s rámutatott, hogy a modem világban, amikor nagy országok háborúznak, valóságos semlegesség csaknem lehetetlen, amit a fegyverszállítások pártatlanságának szabályát bíráló nemzetközi jogászok véleménye is alátámaszt.3 7 Az érvelésben a semlegesség értelmezésével kapcsolatos, mindjobban éleződő viták tükröződtek. Hoover arról akarta meggyőzni a külügyi bizottságot, hogy a semieges-3 5 Theodore Roosevelt 1904. december 6-i kongresszusi üzenetében a Monroe-elvre hivatkozva kijelentette, hogy az Egyesült Államok „rendőri erővel” lép fel a rend fenntartására képtelen és fizetési kötelezettségeiket nem teljesítő latin-amerikai országokkal szemben. 1930-ban nyilvánosságra hozták Reuben Clark külügyi államtitkár memorandumát, amely leszögezte, hogy a Monroe-doktrina „az Egyesült Államoknak Európa, nem pedig Latin-Amerika elleni perére vonatkozik”. A memorandum nyilvánosságra hozatala azt juttatta kifejezésre, hogy a Monroe-élv Theodore Roosevelt által megfogalmazott kiegészítése - amely a latin-amerikai országok elleni intervenciók igazolását szolgálta — nem érvényes többé, s Washington a kapcsolatok megjavítására törekszik déli szomszédaival. Hoover latinamerikai kőrútján több ízben használta a „jó szomszéd” kifejezést, Franklin Roosevelt kormánya latinamerikai politikájának terminusát. Vö. Pratt: A History of United States Foreign Policy. 417., 607-609.; The Record of American Diplomacy. 539., 546—549. 3 ‘ Az Egyesült Államok hadba lépését követően az amerikai kormány lett az antant-országok kormányainak hitelezője. A háború befejezte után folyósított kölcsöneiben törvényes felhatalmazás alapján más kormányok is részesülhettek. Kölcsönnyújtási tevékenysége 1920-ban ért véget. Az Egyesült Államok 1923 és 1930 között 15 országgal kötött 62 (Ausztria esetében 40) évre szóló törlesztési megállapodást. Az adósországok összes fizetési kötelezettsége 22,2 milliárd dollárt tett ki (tőketartozás 11,6 milliárd, kamattartozás 10,6 milliárd dollár). 1931. július 1-ig összesen 2,6 milliárd dollárt törlesztettek az adósországok kormányai. V. Harold G. Moulton-Leo Pasvolsky: War Debts and World Prosperity. New York, 19 32. 80-91., 340 - 341., 484-485. 3 7FRUS 1933. Vol. I. 358., 361-362.
