Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Anderle Ádám: Vihar a Sierrában Indián függetlenségi küzdelmek a XVI-XVIII században (Ism.PándiLajos) 672
672 TÖRTÉNETI IRODALOM A fiatal lovagok féktelensége iránti engedékenységet bizonyára fokozta, hogy — mint láttuk - az örökös öccsei vagy nem nősültek meg, és az egyházi pályát választották, esetleg a Szentföldön próbáltak szerencsét, vagy ha mégis feleséget választottak, úgy csak igen későn. Az elsőszülött fiú is meg kellett, hogy várja, míg apja meghal, vagy visszavonul, vagy a családban felszabadul egy „lakóhely”: Duby a 12. századi Loire-menti várak elrendezését elemezve rámutat, hogy a várúr és hitvese hálószobája a vár szívében, annak középpontját alkotva helyezkedik el. Egyetlen hatalmas ágy, ahol mint írja, éjjelente a klán jövőjét formálják — a fiatal férfiak, a női családtagok, a szolgák és szolgálók számára szánt többi helyiségek viszont közös nagy hálótermek, a várnépből a házasok pedig lent, az udvar kunyhóiban laktak. Nincs hely még egy nemesi házaspár számára. Ha talán találunk is másutt más elrendezésű lovagi fészkeket, és együtt lakó nős fiút és apát, a jelenség és hatása a házassági szokásokra akkor is vüágos. A 12. század folyamán, legalábbis a szerző által vizsgált vidékeken, a nemesi családok száma tovább csökkent, ami együtt járt a vagyoni koncentrációval. Ez a házassági stratégia azonban a 12. század végére lassanként megváltozott. Míg 1100 körül az észak-franciaországi lovagok távoli és előkelő feleségeket kerestek elsősorban, hűbéruraik közvetítésével, 100 év múltán közelebbi és rangon aluli lányokat vettek el. Duby szerint ez megnövekedett önállóságuk jele: már nem elsősorban egy nagyúr, a normandiai herceg vagy a flandriai gróf hűbéresei, hanem saját kisebb körzetük urai voltak, akik a környék jobbmódú lányaiból választottak maguknak. Egy-két nemzedékkel később ismét módosultak a házassági szokások, az örökös öccsei is megnősültek, és az ódon kastélyok körül, amelyek az elsőszülött fiúkra szálltak, megszaporodtak a kisebb, megerődített udvarházak. A lovagok száma 1200 körül ugrásszerűen megnőtt, nem véletlenül. A „12. századi csodálatos fellendülés” átalakította a hűbérbirtokokat. Több paraszt élt rajtuk, akik több földet műveltek meg, több jövedelmet hoztak az uralkodó osztálynak, és ebből a jövedelemből egyre többet fizettek be pénz formájában. A hűbérbirtok több testvért is el tudott már tartani, az elsőszülött hűbéreseivé fogadta öccseit. A papok általánossá váló cölibátusa jelentette ezentúl a fölös számú férfirokonok kikapcsolását az utódok nemzéséb'ől. A házasságok története a gazdasági-társadalmi folyamatokat tükrözte vissza: a parasztok demográfiája befolyásolta a lovagokét. Kialakultak és megmerevedtek a házasság keretei: az exogám-monogám, felbonthatatlan életközösség intézménye napjainkban hullik csak szét, zárja fejtegetéseit, nem titkolt pesszimizmussal, Georges Duby. Nem könnyű a téma, nem könnyű forrásokat elemez apró részletekbe menően Duby új könyve, és az olvasót mégis elragadja lebilincselő stílusa, finom iróniája, tiszta logikája. Vigyáznia kell tehát, ha meg akarja őrizni objektivitását, ha szembe akar szegülni a szerző következetesen végigvitt gondolatmenetével. Vajon a nem vizsgált vidékekre is jellemzőek ezek a változások, másutt is így alakult a lovag, a nő és a pap kapcsolata? Legtöbbször a fonások, másutt az alapkutatások hiányoznak, hogy általános érvényű lehessen a kép. Az is biztos, hogy a magyar történész csak későbbi, fonásban gazdagabb századok tanulmányozásakor hasznosíthatja Duby eredményeit. Gondolatébresztőnek azonban mindenképpen szüksége lesz rá. Tóth István György ANDERLE ÁDÁM: VIHAR A SIERRÁBAN. INDIÁN FÜGGETLENSÉGI KÜZDELMEK A XV1-XVUI. SZÁZADBAN Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1981. 291 1. A könyv tárgya a meghódított Peruban kicsírázó integráns nemzeti fejlődés elemeinek megkísérelt kiszabadítása a gyarmati béklyóból. A szerző bevallott elfogultsággal („az elnyomott indián népek látószögéből ”) mutatja be a történteket. A munka erénye és vitatható vonása éppen gondolatébresztő „alapeszméje”: az „indián fejlődés” alternatíváját — szinte perszonalizálva — az indián törzsfőben (kuraka) ragadja meg. A téma nem a Perui Alkirályság (a mai Peru, Bolívia és Ecuador) története, hanem a kuraka tragédiája: felemelkedése, tündöklése és bukása.
