Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Duby; Georges: A lovag; a nő és a pap. A házasság a feudális Franciaországban (Ism.: Tóth István György) 669
TÖRTÉNETI IRODALOM 669 egészen III. Iván cár koráig, a tatárokra újabb vereséget mérő, 1480. évi ugrai ütközetig vezeti el a cselekmények fonalát. L. Ny. Pnskarjov az ütközet néphagyományainak ismertetésével, V. Ny. Asurkov a kulikovói hadszíntér későbbi „bejárásának” és megörökítésének történetével gazdagította a szemlét. A kiadványt a kulikovói csata szakirodaimának válogatott bibliográfiája zárja le. Irodalomtörténeti címekben is bővelkedik, felölelve a szocialista országok adatait. A kiadvány megjelenési idejéből következik, hogy a jubileumi tudományos megemlékezésekről már nem tudósíthatott. Eme központi és vidéki ülésszakok lefolyását újabban a szovjet szakfolyóiratok ismertették. (Voproszi isztorii 1981. 3. 112-113., Isztorija SZSZSZR, 1981. 2. 232— 243. L). Az önállóan megjelent könyvek és szaktanulmányok jubileumi irodalmáról a Hadtörténelmi Közlemények 1981. 3. számában közölt tanulmányunk tartalmaz összefoglalást. A moszkvai Történettudományi Intézet jelen tanulmánykötete szakmai értékeinél fogva bizonnyal emlékezetes állomás a nemzetközi horderejű történeti esemény feldolgozásában. Dolmányos István GEORGES DUBY: LE CHEVALIER, LA FEMME ET LE PRETRE. LE MARIAGE DANS LA FRANCE FÉODALE Hachette, Paris, 1981. 312 1. A LOVAG, A Nö ÉS A PAP. A HÁZASSÁG A FEUDÁLIS FRANCIAORSZÁGBAN A lovag, a nő és a pap - a cím különös, és csak a könyv elolvasása után válik világossá, hogy valóban a lényeget fejezi la. A szerző személye a biztosíték arra, hogy tudományos monográfiával van dolgunk. Az alcím is erre utal: A házasság a feudális Franciaországban. Ezt mindenesetre tovább kell szűkítenünk: nem egész Franciaországról van szó, hanem csak annak északi feléről, a 11-12. században, és — mint a lovag szó is sejteti — csak az uralkodó osztály házasságairól, hiszen a többi rétegekét sűrű homály fedi. A házasság, írja Duby, minden társadalom alappillére, amely intézményesíti a férfiak versengését a nőkért, „egyértelműen” megjelöli az apák személyét, nemzedékről nemzedékre örökíti a vagyont, és a lovagok esetében a vérségi leszármazáshoz és az ősöktől örökölt virtushoz kapcsolódó presztízst, továbbá szabályozza a szexualitást, illetve, pontosítsunk, annak utódnemző részét. A tárgyalt két évszázadban a házasság fogalma döntő változáson ment keresztül, és Duby könyve pontosan erről szól. Mielőtt azonban a vizsgálathoz kezdene, óva inti az olvasót. A házasságról a nem-házasodók, a nők és férfiak kapcsolatáról a - ha ekkor még nem is mindig — nőtlen férfiak, a papok és szerzetesek elbeszéléseiből tudjuk a legtöbbet. A nőkről van szó, de ahogy a házasságkötéskor nem kérdezték őket, úgy a történész is hiába akarja véleményüket hallani. Korszakunk kezdetén, all. század folyamán, két eltérő koncepció csap össze a házasságról : a lovagok erkölcse gyökeresen eltér a papokétól. Erre az időre teszi Duby egy új társadalmi csoport kialakulását, amely felváltotta az eddigi horizontális, két-három nemzedéket egyesítő rokonsági köteléket. Az új forma — amely a férfiak egyenesági leszármazása alapján fogja össze egy többé-kevésbé homályba vesző ős leszármazottait — a lignage feltűnése, amelyet nemzetség helyett Fügedi Erik nyomán nevezzünk inkább klánnak, a házassági stratégiát is alapvetően megváltoztatta. Az eddigi örökösödési szokásokat felváltva, a klán mindenkori feje, a caput generis kezében koncentrálódott a vagyon és hatalom. A'klán érdekei megkövetelték, hogy az örökös öccsei általában nőtlenek maradjanak, elkerülve ezzel a vagyon szétforgácsolódását, míg a klán lánytagjai a szövetségesek és vazallusok megnyerését szolgálták előnyös házasságaikkal. Cluny környékén, amely immár harminc éve Duby kutatásainak szőkébb régiója, a házasságok ezen korlátozása véget vetett a Karoling-kori óriásbirtokok 11. századig tartó aprózódásának, és a nemesi házak száma állandósult. 11 Századok 1983/3
