Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái 511
REMETE SZENT PÁL CSODÁI 519 leírás oklevélformát őriz, s ebből következtethetünk arra, hogy hivatalos forrásból merítette őket: négyet a betegek írásos tanúságtétele,51 ötöt pedig a szerzetesek leírása alapján.52 1505-ben magának Hadnagy Bálintnak tettek vallomást.53 2. Gyöngyösi Gergely: Vitae fratrum heremitarum... (1525)54 című rendtörténeti munkájának 88. fejezete két mirákulum leírását tartalmazza. Gyöngyösi nagyon ritkán használja a miraculum kifejezést, föltehetően azért, mert kritikus és pontos rendtörténeti munkát akart írni, s arra hivatkozik, hogy a csodákat másutt már amúgy is följegyezték. A leírásoknál nem tünteti föl külön a fölhasznált forrásokat, de jól ismerhette a szóbeli hagyományt, az írásos följegyzéseket, valamint Hadnagy Bálint munkáit is. 3. Az Érdy-kódex (1526) A remete Szent Pál tetemeinek kihozataláról szóló prédikációvázlatban két csoda leírását tartalmazza.5 5 Ezek forrását nem nevezi meg, de utal közismertségükre. A Karthauzi Névtelen a lejegyzett mirákulumokkal elsősorban a translatio fontosságát akarta hangsúlyozni, ezért nem tért ki rájuk részletesen. 4. Andreas Eggerer: Fragmen panis corvi protoeremitici... (Viennae, 1663) című rendtörténeti kompilációjában forrásainak pontos megjelölése után 22 eset kivonatos ismertetését adja.56 A rövid leírások mindig közlik a csoda megtörténésének legfontosabb körülményeit. Eggerer reprezentatív válogatást ad: a csodákat a fogadalom alapjául szolgáló indítékok szerint, tematikus rendben csoportosítja. Az egyes csoportokon belül nem követ időrendet. Külön helyen és nagy részletességgel úja le a siklósi várnagy föltámadását 1422-ben és a fejereklye áthozatalánál történt csodát.5 7 5. Gabriel Christolovez: Breve notitia della translatione del corpo di S. Paulo primo eremito (Roma, 1702) című művében az ereklye translatiójához kapcsolva egyetlen mirákulum részletes leírását nyújtja, Hadnagy Bálint 1507-es műve alapján.58 6. Matthias Fuhrmann: Decus solitudinis... (Viennae, 1732) című rendtörténeti munkájában 31 fejezetre osztva 32 eset leírását közli.59 Fuhrmann Eggererhez hasonlóan rövid, pontos, jóllehet részletezőbb leírásokra törekszik, és ő is a fogadalom alapjául szolgáló indítékok szerint csoportosít. Munkájához fölhasználta az írásos följegyzéseket, Hadnagy Bálint 1507-es munkáját, valamint ismerte és kivonatolta Gyöngyösi kéziratát is.60' , A hat különböző időben keletkezett forrás adatainak együttes vizsgálatát tartalmi kapcsolatukon kívül egyrészt az indokolja, hogy a források kritikai összevetése lehetőséget ad a köztük levő összefüggések tisztázására. Másrészt a források több ponton 51H77, 79, 82, 83 S,H76, 78, 80, 81, 84 53H68 54A továbbiakban Gy és az esetszám. 5 5Nyelvemléktár: i. m. 467-468. A továbbiakban É és az esetszám. S6Eggerer: i. m. 164—167., 288. 51E20, 21 5 8 Christolovez: i. m. 12—14. 59 Fuhrmann: i. m. 184—200., 209-218., 220. Ugyanez a könyv megjelent magyarul is: Orosz Ferentz (ford.): Egyedülvalóságnak ékessége. Nagyszombat 1754 <oF30 Gyöngyösire hivatkozva tőle veszi át Tar Albert csodás gyógyulásának történetét, amit azonban Gyöngyösi nem említ csodaként (Gyöngyösi: i. m. cap. LXXII.).
