Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Young; Alfred F.: George Robert Twelves Hewes (1742-1840): Egy bostoni cipész és az amerikai függetlenségi háború emlékezete 496
FOLYÓIRATSZEMLE 497 A Hewesról írott két életrajz egy nagy korról ad átfogó, részletes beszámolót, hosszan foglalkozik az alany gondolataival, magatartásával. A két beszámoló többé-kevésbé kielégítő' módon ad választ a korra vonatkozó kérdéseink tömegére: miért választ valaki egy annyira nem jövedelmező állást, mint a cipészség? Mit jelentett abban az időben szegény cipésznek lenni Bostonban? Sok mindent árul el a függetlenségi háborúról: mi motiválta az egyszerű embereket? Milyen akciókban vett részt Hewes? Volt-e egyáltalán valamiféle ideológiája? Milyen hatással volt Hewes további sorsára az a tény, hogy Amerika végleg elnyerte függetlenségét? Mennyire érte el élete végére kitűzött céljait? Mit jelentett egyáltalán a függetlenségi háború egy olyan egyszerű embernek, aki előtte is és utána is szegény volt és az is maradt? Ha Hewes-ról, az emberről akarunk minél többet megtudni, felmerülnek azok az örök kérdések, amelyekkel a történészek kerülnek szembe, ha memoárok és életrajzok hitelességét vizsgálják. Először is el kell különíteni Hewest életrajzíróitól. Másrészt viszont ügyelni kell arra, hogy egy öreg ember emlékezik vissza 60-80 évvel korábbi eseményekre. A két életrajzírónak, Hawkesnak és Thatchernek különbözőek a gyengéi és erősségei. James Hawkesról keveset tudunk, Hewes életrajzát álnéven adta ki, és valószínűleg újságíró volt. Érdeme az, hogy egyes szám első személyben próbálta visszaadni Hewes mondanivalóját, ennek ellenére sajnos elég sokszor narrátorként kommentálta az eseményeket, és gyakran elkalandozott. Nem tudott eleget sem Bostonról, sem a függetlenségi háborúról, hogy kérdéseivel a jó irányba terelhesse Hewes-t. A másik szerző, Benjamin Bussey Thatcher ezzel szemben néha nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy csiszolgassa Hewes történeteit, és kitaláljon néhány részletet. Thatcher bostoni diadalútján találkozott Heweszal, így lehetősége nyílott arra, hogy bejárja vele a várost, és a helyszínen felfrissíthesse memóriáját. Sok újat szedett ki belőle, főleg fiatalkoráról és a függetlenségi háborúról. Néha kételkedett a történetek hitelességében, ezért korabeli újságokat olvasott, és konzultált az események más, még élő résztvevőivel. Éppen ezért az életrajz formája és hangvétele sokkal inkább tulajdonítható Thatchernek, mint Hewesnak. így az ő műve, noha teljesebb, mint Hawkesé, de korántsem tökéletes és teljesen hiteles. Hewes visszaemlékezéseinek is vannak pozitív és negatív vonásai. Irigyelni való fizikai állapotban volt, kevés jelét mutatta előrehaladott korának. Mindkét életrajzíróját lenyűgözte memóriája. Thatcher olyan különlegesnek tartotta, hogy „néha teljesen megdöbbent”. Hewes sok részletet idézett vissza gyerek- és ifjúkoráról, a függetlenségi háborúhoz vezető évekről, magáról a háború hét esztendejéről. Aztán életének következő kb. fél évszázadáról szinte semmit sem mondott, de a közelmúltra megint csak tisztán emlékezett. Meglepően jó volt a névmemóriája. Érdekes, hogy soha nem vezetett semmiféle naplót, és saját bevallása szerint soha semmilyen beszámolót nem olvasott el sem a bostoni teadélutánról, sem a háború más eseményeiről. 1835-ben sokkal több mindenre emlékezett, mint két évvel korábban. Ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen visszatért a korábbi jelentős események színterére, és a helyszín bizonyára megkönnyítette az emlékezést. És az sem mellékes, hogy a második kérdező jóval felkészültebb volt. De memóriájának azért megvoltak a hiányosságai. Elég sok problémája volt az események láncolatával, az egyes események közötti intervallumokkal. Az is teljesen érthető, hogy a kellemes emlékekről szívesen beszélt, míg a számára megalázó eseményekre nehezebben tért ki. Elég sok űr van az életrajzában, főleg az 1783-1833 közötti periódusban, ami nem tulajdonítható sem a szerzők közömbösségének, sem az eddig szinte tökéletesen működő memória hiányosságának. így nem csoda, ha szándékos elhallgatásra kell gondolnunk. Az 1830-as években George Robert Twelves Hewes egy olyan társadalomban élt, amely nem sok tisztelettel viseltetett sem az öregek, sem a szegények iránt. A függetlenségi háború idején mindez másképpen volt: a cipészt elismerték, mint állampolgárt, kikérték a véleményét, keresték a támogatását. Ez is hozzájárult ahhoz, hogyan emlékezett vissza Hewes a háborúra. Nem a saját szerepét túlozta el, hanem inkább a korabeli vezetőkhöz helyezte közelebb magát, mint az vélhetően volt a valóságban. Egy pillanatra egyenrangú volt a nálánál különbekkel. így gondolt vissza ezekre az időkre, és ez az érzés úgy fokozódott benne, ahogy reális lehetősége egyre csökkent. És ebben az emlékben, ahogy tudatosodott benne, hogy ő is egyenrangú állampolgár, ebben rejlett a függetlenségi háború jelentősége George Robert Twelves Hewes számára. (The William and Mary Óuarterly, Vol. 38., No. 4. October 1981. pp. 561 -623.) B. B.
