Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Cohen; Charles L.: A "szabadság vagy halál" beszéd: megjegyzések a vallási és forradalmi retorikáról 498
498 FOLY ÓIRATSZEMLE CHARLES L. COHEN: A „SZABADSÁG VAGY HALÁL” BESZÉD: MEGJEGYZÉSEK A VALLÁSI ÉS FORRADALMI RETORIKÁRÓL 1775. március 23-án Patrick Henry egy olyan lenyűgöző beszédet mondott a virginiai törvényhozó gyűlés előtt, hogy egyik hallgatója állítólag így kiáltott fel: Bárcsak itt halnék meg! 1816-ban William Wirt megjelentette a beszédet, ezt a rövid elmefuttatást az angol álnokságról, a fegyveres ellenállás szükségességéről, mely így végződött: .......szabadságot adj vagy halált!”. A 19. század második felétől elkezdtek kételkedni abban, hogy valóban Henry mondta-e ezt a szónoklatot. Ennek ellenére a beszéd, és különösen záró sora óriási népszerűségre tett szert, de érdekes módon eddig senki sem vetette még mélyebb kritikai analízis alá. Ahogy már Mark Twain megállapította, a klasszikusokat mindenki dicséri, de senki sem olvassa. A beszéd egyik legfontosabb jellemzője, hogy tele van bibliai utalásokkal, a leggyakrabban Jeremiás próféta könyvére történik hivatkozás. Stílusa alapján feltételezhető, hogy szerzője egyszerre volt radikális politikus és erkölcsprédikátor, és ez a tény bizonyos fokig meghatározza a szerző személyét, hiszen nem sokan felelhettek meg ezeknek a kritériumoknak a korabeli Virginiában. A beszéd klasszikussá vált, de nem kizárólag ékesszólása miatt fontos és érdekes az utókor számára, hanem mert sokat árul el a 18. századi Virginia politikai kultúrájából. A szónoklat 1217 szóban elismétli az amerikai whigek véleményét az angolok korruptságáról, a szabadság elleni összeesküvésükről, hangoztatja a gyarmatiak félelmét a leigázásuktól, és az igényt, hogy ugyanolyan jogokat kapjanak, mint az anyaország állampolgárai. A bibliai hivatkozások a forradalmi elvek megalapozásául szolgálnak: azzal, hogy Jeremiás prófétára és Judeára emlékeztet, a késlekedő hazafiakat figyelmezteti. 2400 évvel később a próféta Virginia közelgő végzetére hívja fel a figyelmet. Mint a gyarmatiak 1775-ben, a zsidók Jeremiás próféta idejében néztek nemzeti katasztrófával szembe. Asszíria lerombolta Izraelt, száműzte népét, Babilónia pedig Judeát fenyegette. Ebben a helyzetben Jeremiás Judea azonnali elpusztulását jósolta meg. Judea vétkezett, ezt megtorlásnak kell követni. Nem a virginiaiak voltak az első amerikaiak, akik Jeremiás magyarázatát hallhatták saját megpróbáltatásaikról. A 17. század óta a puritánok és leszármazottaik a prófétát hívták segítségül, hogy ostorozzák saját morális bűneiket, méghozzá egy jeremiádának nevezett speciális beszédformában. Ezekben a szónoklatokban általában arról esik szó, hogy Isten és az ő választott népe megállapodást kötnek, de a nép nem teljesíti fogadalmát. Erre meg is kapják büntetésüket. Az azonnali katasztrófa előlegezi a jövőbeli megújulást, vagyis a szenvedés biztosítja Isten ígéreteinek végső beteljesülését. A „Szabadság vagy halál” beszéd ettől a formától néhány helyen eltér. A szónoklat azért hivatkozik a prófétára, hogy megfenyegesse azokat, akik veszélyeztetik Virginia biztonságát, és tudatosítsa bennük a történelmi párhuzamot. A forradalmi és bibliai elemek hatásos keveredése megint csak felveti a szerzőség kérdését. Az egyház kötelékébe tartozó személy valószínűleg nem írhatta, hiszen a virginiai anglikán egyház igencsak tartózkodott az ilyen megnyilatkozásoktól. Tehát egy prédikáló hazafinak kellett lennie. Mint szónok, politikus, radikális és világi prédikátor Patrick Henry az egyik legkézenfekvőbb jelölt. A beszéd biblikus részei mindenképpen Henrynek tudhatóak be, és így felvetődik az a kérdés, hogyan nyerte el a beszéd a mai, ismert formáját. Noha Henry szónoklatainak szó szerinti leirata nem maradt fenn, egyes fordulatai sokáig közszájon forogtak egész Virginiában, annyira közkedvelt és népszerű szónok volt. 1775-ben, amikor ez a beszéd elhangzott, Virginiában már komoly forradalmi hangulat uralkodott, olyannyira, hogy már megkezdődött a katonai szervezkedés is. Ugyanakkor még sokan reménykedtek a békés megoldásban. Éppen ezért a beszéd egy harcos kísérlet volt arra, hogy a többséget a háborús törvényjavaslat elfogadtatására buzdítsa. A békülékenyeket támadva Henry egyenlőséget tett köztük és Judea hamis prófétái között, akik a fenyegető veszélyben egykedvűségükkel a romlást okozták. A két gondolat, a vallási és a radikális egyesítésével sikerült egyrészt politikai ellenfeleit, a dzsentrik egy részét kényelem- és biztonságszeretettel vádolnia, másrészt saját politikai céljait támogatni. Henry csak egy volt az amerikaiak közül, aki a vallásos képekben is megértette a
