Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Anderson; F.-W.: Miért bizonyultak a new-englandiek rossz katonának? Szerződési elvek és a katonai vezetés a 7 éves háború előtt 495
FOLYÓIRATSZEMLE 495 F. W. ANDERSON: MIÉRT BIZONYULTAK NEW ENGLAND LAKOSAI ROSSZ KATONÁNAK? SZERZŐDÉSI ELVEK ÉS A KATONAI VEZETÉS A HÉTÉVES HÁBORÜ ALATT Az Észak-Amerikában szolgáló angol tisztek, akik részt vettek a hétéves háborúban, unosuntalan azt hajtogatták, hogy a gyarmati amerikaiak a világ legrosszabb katonái. Noha ez a feltevés teljesen téves volt - hangsúlyozza a szerző a Harvard Egyetemről -, mégsem volt atap nélküli, hiszen a gyarmatiak a háború során gyakran viselkedtek amatőr módon, sőt időnként úgy is, hogy az kifejezetten ártalmas volt a háború kimenetelére. Ha a New England-iek - a legutolsó közlegénytől a tábornokig - nem viselkedtek katonásan, ennek oka csak abban keresendő, hogy szerintük a felsőség a szerződési cikkelyeket megszegve, saját nagyravágyásuktól vezetve adták ki a parancsokat. Ez a nézet a legjobban a massachusetts-i gyarmati tisztek, élükön John Winslow dandártábornok, és az angol főparancsnok, Loudoun grófja között 1756-ban kirobbant összetűzésben mutatkozott meg. Az amerikaiak a szerződési elveket hívták segítségül, hogy bebizonyítsák a vádak (lázadás és dezertálás) alaptalanságát. A gyarmatiak nem voltak rossz katonák, illetve nem úgy voltak rossz katonák, ahogy az angolok gondolták, hanem különleges módon, amely a gyarmat későbbi történetében is szerepet kap, amikor fellázadnak a korona hatalma ellen. 1756-ban a franciák elfoglalták Fort Oswegot, az angol szőrmekereskedelem egyik központját. Ezért már a következő hónapban az angol seregek élén változás történt, leváltották William Shirley dandártábornokot, és helyébe Loudoun grófját nevezték ki. Így egy ideig szünetelt az angol offenzíva, és ez jó lehetőséget adott a hivatásos és a gyarmati tisztek közötti „háborúskodásnak”. Az előző főparancsnok, Shirley különböző ígéreteket tett a gyarmati erők parancsnokának, John Winslow-nak, azért, hogy a New England-i törvényhozó gyűlések elegendő embert és pénzt szavazzanak meg. Megígérte, hogy a gyarmati csapatok függetlenek lesznek, nem rendelik őket angol irányítás alá, gyarmati lakosokból kerülnek majd ki a tisztek, és csak New York közvetlen közelében fogják a seregeket felhasználni. Az új főparancsnok azonban nemhogy kötelezőnek, hanem kifejezetten jogtalannak és alaptalannak tartotta elődje adott szavát, és meg volt arról győződve, hogy feladata a Shirley által teremtett zűrzavarból kiutat találni. Loudoun számára a legfontosabb katonai kvalitások az engedelmesség, lojalitás, fegyelem volt. ö is gondolkodás nélkül engedelmeskedett a feletteseinek, ezért számára teljességgel érthetetlen volt, hogy a gyarmati katonák miért nem értik meg ezt az egyszerű képletet. így nem csoda, ha arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak önzők, csökönyösek, és szembeszállnak az ő hatalmával. Szerinte csak néhány olyan gyarmati tiszt akarta megújítani a szerződést, kizárólag azért, hogy saját pozícióját biztosítsa, akik mindent megtettek, hogy keresztezzék az ő rendelkezéseit, a háborút saját vagyonuk gyarapítására használják fel. Állítólagos támogatójuk az előző főparancsnok, William Shirley volt. Loudoun úgy gondolta, hogy a gyarmatiak többsége engedelmes, hajlandó a hivatásos angol katonákkal együttműködni, és csak Shirley emberei bujtogatják őket. Ez nem volt igaz. Számos korabeli napló, feljegyzés maradt fenn, melyek azt bizonyítják, hogy a közkatonák jobbára egyetértettek a tisztekkel abban, hogyan kell a szerződést alkalmazni. A naplók tanúsága szerint lázadást három különböző ok válthatott ki: a katonák elégedetlenkedtek, mert nem kaptak elegendő ételt és italt (főleg rumot), mert kényszerítették őket, hogy a megállapítottnál hosszabb időt szolgáljanak, vagy pedig biztosítékot kértek, hogy a szerződésben nem foglalt feladatokért külön jutalomban részesülnek. Látható, hogy jobbára a szerződési cikkelyek okozták a problémákat, és nyilvánvaló az is, hogy a katonák féltették a járandóságukat. Tehát a gyarmati katonákat - legalábbis részben - az anyagi kérdések motiválták. A gyarmati katonák mozgalmainak voltak jellemzői. Legelőször is az, hogy nem voltak titkosak, a katonák kísérletet sem tettek, hogy személyazonosságukat elleplezzék. A klasszikus dezertálástól (amikor a magányos katona az éj leple alatt megszökik a táborból) is különböztek, hiszen fényes nappal csapatostul távoztak, de előzőleg minden esetben kérvény vagy felirat formájában informálták a tiszteket. Egyszerre többen indultak neki, a tisztekkel sem viselkedtek ellenségesen. Leginkább az a feltűnő, hogy ezek a lázadások nem voltak erőszakos természetűek. 13*
