Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Opalinski; Edvard: Nagy-Lengyelország uralkodó elitje III. Zsigmond alatt (1587-1632) Az elit meghatározása 489
FOLYÓIRATSZEMLE ED VÁRD OPALINSKI: NAGY -LENGYELORSZÁG URALKODÓ ELITJE III. ZSIGMOND ALATT (1587-1632) Az elit meghatározása A 16. század második felére a lengyel állam politikai rendszere meglehetősen sajátosan alakult. Mióta az 1505-i radomi országgyűlésen elfogadták a Nihil növi... elvet, az alkotmány bármiféle megváltoztatásához valamennyi rend egybehangzó hozzájárulása kellett. A Jagellók kihalta után a nemesség megszerezte a királyválasztás jogát is. Az uralkodó hatalmát egy szerződéstől tették függővé, amelyet a választáskor kellett a nemességgel kötnie (Pacta conventa). A tényleges hatalom a köznemesség kezébe került. Ha a nemesség úgy vélte, hogy a király megsérti a törvényeket, a „rokosz”-nak nevezett rendkívüli országgyűlésen kelhetett fel uralkodója ellen (a „rokosz” - ahol minden egyes nemesnek joga volt személyesen megjelenni - a magyarországi országgyűlések gyakori színteréről, Rákos mezejéről kapta elnevezését). A gyakorlatban azonban a nemesség hatalomgyakorlása egy kisebb, aktív csoporton keresztül érvényesült, amelyet uralkodó vagy politikai elitnek nevezhetünk. A lengyel állam szervezeti felépítésének gyengesége következtében fontos kérdés volt, hogy ki tudja befolyásolni a nemesség tömegeit. Kevés olyan tisztségviselő akadt, aki hivatalánál fogva gyakorolhatott volna ilyen hatást. A hetmanok és sztaroszták mégis az elithez sorolhatók. De ide kell számítanunk a köznemesség vezetőit, az országgyűlési követeket, végül a királyi kegyenceket is. A szerző Nagy-Lengyelország (közelebbről a poznani és a kaliszi vajdaság) példáján keresztül kívánja bemutatni ennek az elitnek a szerepét a nemesi politika irányításában. A 16. századi államigazgatást, valamint a köznemesség szemmel látható politikai befolyását figyelembe véve, az uralkodó elit csak összekötő kapocsnak tűnik a király és a köznemesség között. Az állam politikai tevékenysége függőlegesen két szinten zajlott: míg az országgyűlésen a köznemesség csak közvetve gyakorolhatta politikai befolyását, addig a kerületi gyűlések megvitatták az országgyűlés döntéseit, s el is kellett fogadniok azokat, így a köznemesség befolyása az országgyűlésen is érvényesült. Végső soron azonban még a kerületi gyűléseken sem hanyagolható el a helyi uralkodó elitek szerepe. A helyi elit csoportosulásaiban mindenütt döntő szerep jutott a rokoni kapcsolatoknak. A poznani és kaliszi vajdaságokban a Górka, az Opalinski, a Leszczynski és az Ostrorog családok befolyása volt a legjelentősebb. Mellettük létrehozták saját csoportosulásaikat az egyházi vezetők is. A helyi köznemesség feletti hatalmukat persze erősen befolyásolta a nemesek politikai tudatának szintje. A két vajdaságban a kisnemesség száma csekély volt, döntő többségben a 10-30 faluval rendelkező köznemeseket találjuk. Az uralkodó elit befolyása rájuk nem volt valami erős. A szerző úgy véli, hogy az uralkodó elit elsősorban azokban az országrészekben gyakorolhatott erős befolyást, ahol a kis- és középnemesség vagyoni helyzete gyenge volt: a kisbirtokos jellegű Mazóviában, Kis-Lengyelországban és az orosz vajdaságban. Ezeken a vidékeken nagyobb volt a központi hatalom tekintélye. A nagybirtokos családokon keresztül gyakorolták a hatalmat a lengyel királyok Litvániában is. A helyi elitben kerestek támaszt a köznemesség kiváltságainak csökkentéséhez Magyarországon és Csehországban a Habsburgok. Ennek tudatában a nagy-lengyelországi elit szívesen juttatta volna hatalomra Lengyelországban is a Habsburgokat. Kísérletei azonban az 1570/80-as évek királyválasztásain sorra megbuktak. Ez az elit így beletörődött III. Zsigmond uralmába, s - a meglévő viszonyokat pártolva — a továbbiakban ellenzett bármiféle reformot. Az uralkodó elit mindezek ellenére nem alkotott zárt csoportot. A rokoni kapcsolatok vagy a királyi kegy hiányában is sok új ember került e csoportba személyess érdemei révén. Egy jó politikai
