Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Ronda; P. James: A hit generációi: keresztény indiánok a Martha's Vineyard szigeteken 490
490 FOLYÓIRATSZEMLE érzékkel s jó beszédtehetséggel megáldott köznemes könnyen befolyást gyakorolhatott osztályos társaira, ha vajdaságában országgyűlési követté választották. A politikai emelkedés magával hozhatta a vagyon gyarapodását. A keleti határszélen a tatárok elleni katonai tevékenység nyitotta meg a felemelkedés lehetőségét (Potocki, Gulski családok, Stefan Chmielecki stb.). Ezzel szemben a püspöki családok rokonsága vagy az udvari kapcsolatok a 17. században rendszerint csak átmeneti emelkedést hoztak. Ez utóbbi tényezó'k szerepe csak később, a szász királyok alatt nőtt meg. A felemelkedés eszköze a 18. században mindinkább a korona földjeiből való részesedés lett. Az új század fő politikai csoportosulásainak gyökere különben a keleti határszélre cs Litvániába nyúlt vissza, s innen származtak vezetőik is. (Acta Poloniae Historica 42. köt. 1980. 41-66.) JAMESP. RONDA: A HIT GENERÁCIÓI: KERESZTÉNY INDIÁNOK A MARTHA’S VINEYARD SZIGETEKEN A Massachusetts partjainál fekvő Martha’s Vineyard szigetek keresztény indiánjainak élete bizonyítja annak a lehetőségét, hogy lehettek egyszerre hithű keresztények és igaz indiánok. De az is tény, hogy a sziget angoljainak és indiánjainak száma, valamint egymáshoz való viszonyuk nagyban különbözött a szárazföldi helyzettől - siet leszögezni a szerző, a Youngstown State University Történelem tanszékének munkatársa. Amikor ifj. Thomas Mayhew az 1640-es évek elején megkezdte misszionáriusi tevékenységét a szigeten, a wampanoag indián népesség lélekszáma mindössze 1500-3000 között mozgott, és csak 65 angol élt a sziget keleti partján. Mayhew nem volt a tűzzel-vassal való „megkeresztelés” híve, nem kívánta meg az azonnali kulturális váltást. Nem kényszerítette az indiánokat arra, hogy levágják hajukat, angol szabású ruhákat hordjanak, feladják sajátos szertartásaikat, és rendszeresen látogassák a templomot. Ebben a sokkal engedékenyebb légkörben, ahol az indián gyülekezetek szánta egyre gyarapodott, a politikai hatalom és a kulturális vezetés wampanoag kezekben maradt. A sziget hívőinek életét tanulmányozva a szerző arra a következtetésre jutott, hogy ahogyan az indiánok felvették a keresztény szokásokat, ugyanúgy a sziget keresztényei is bizonyos tekintetben elindiánosodtak. Lényeges, hogy a sziget hívő indiánjainak életét 4 generáción át végig lehet kísérni, ugyanis vannak a szigetről olyan feljegyzések, amelyek 4 indián generáció életét és így az „áttéréseket” is ögzítik. Ez a dokumentum Experience Mayhew Inddian converts c. műve. Ifj. Thomas Mayhew unokája, aki beszélte a wampanoag nyelvet, és jól ismerte azokat az embereket, akikről írt, az 1720-as években kezdte el gyűjteni a keresztény indiánok életrajzi adatait. 126 életrajzot írt meg, 16 család 208 tagjával foglalkozott részletesebben. Noha főleg az istennek tetsző életet élőkről számolt be, nem mulasztotta el pl. megemlíteni, hogy Jacob Sockakonnit alkoholista. A rokonsági ágak vizsgálata mutatja az áttérések hatását, az indián kereszténység megjelenését, és a makacs ragaszkodást az ősi identitáshoz. A szerző, hogy bebizonyítsa a kereszténység generációról generációra terjedését, két családot vizsgál meg részletesen. Az egyik ilyen csoport a Mittark-Panu család. 1666-ban Mittark, az egyik törzsfőnök, miután 3 évig az angolok között élt Gay Headben, megalapította az Indián Kongregacionalista Templomot. Nemcsak ő tért át a kereszténységre, hanem családjából is sokakat igyekezett megtéríteni. A kérdés, hogy a kereszténység mennyire válik az indiánok életének szerves részévé, és meddig van szükség az angol misszionáriusok állandó támogatására és irányítására, a második generációnál dőlt el. Bebizonyosodott a kereszténység életképessége. A Mittark-Panu család példája mutatja, hogy a politikai és kultúrális vezetés folytonossága megmaradt Gay Headben. A politikai hatalom bennszülött kézen maradt, de a család meghonosította az imádkozás keresztény gyakorlatát, a bibliaolvasást, és életük szerves részévé tette a közös és a családi imádkozást. A másik csoportnak, akikről szintén részletes beszámolót kapunk, az az érdekessége, hogy az elsőt, Hiacoomes-t, aki áttért a keresztény hitre 1643-44-ben, sokan követték, mégpedig az akkoriban tomboló járvány miatt. A betegségnek sok indián esett áldozatul, de Hiacoomes családját elkerülte. A szigeten az indiánok generációról generációra terjesztették az evangéliumot. A kikeresztelkedett indiánok nemcsak buzgón imádkoztak, hanem egy olyan közösségnek, egy olyan egyháznak is a
