Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kápolnai Iván: Agrárstatisztikai források és helytörténeti kutatás (Ism.: Bellér Béla) 479
TÖRTÉNETI IRODALOM 479 volt. Ez a múlt század végére emlékeztető erőltetett okfejtés, ha nem is fogadhatjuk el a szerzőnek azt a megjegyzését, hogy „a bíróság igyekezett tisztázni a kormánypárti képviselőt” (434-435 1.). Itt érdemes megemlíteni Kenyeres (Kaufmann) Miklós kormánypárti képviselőjelölt 1935-ben nagy port felvert ügyét, akinek választását végül is a Közigazgatási Bíróság megsemmisítette, azon a címen, hogy magyar állampolgársága nem volt igazolva. Ebben az ügyben azonban nem is a közigazgatási bíróság mint választási bíróság tevékenysége feltűnő, hanem a belügyminisztériumé és a székesfőváros tanácsáé, aki, illetve amely hol megadta neki az állampolgársági és illetőségi bizonyítványt, hol hatálytalanította azt. (425.1.). Az utolsó Horthy-kori választás kapcsán 1939-ben a Közigazgatási Bíróság kevésbé volt erélyes. Megállapította, hogy a zalaegerszegi választás során a titkosságot súlyosan megsértették, a babosdöbrétei szavazókörben a szavazatszedő bizottság egyik tagja bekísérte a választókat a fülkébe, és még ott is igyekezett őket a kormánypártra való szavazásra rábírni. Ezért a bíróság a babosdöbrétei szavazatokat semmisnek tekintette. Mégsem semmisítette meg a választást, mert ha e szavazatokat le is vonták a kormánypárti jelöltre adott szavazatokból, még mindig elsöprő többsége maradt (466-470. 1.). Ezek az ítéletek lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a felszabadulás utáni, 1945 évi választási törvény a választási bíráskodást nem a közigazgatási bíróságra, hanem egy új - politikusi többségű választási bíróság bízta. És itt kell kimondanunk az utolsó — döntő - szót a könyv részletességének szükségességéről. Az 1939. évi babosdöbrétei botrány mindössze 41 évvel ezelőtt történt. A faluban sokszor jártam, jól ismerem, de ott már alig valaki emlékszik erre az eseményre. Csak Ruszoly könyvéből szereztem róla tudomást. A régi visszaéléseket helyben is elfelejtették. A könyv tehát rögzíti és kitűnően jellemzi a polgári Magyarország „polgári alkotmányosságát”, melyet talán az idő távlata megszépítene. A könyv használata tehát a magyar polgári parlamentarizmus jellemzésénél elkerülhetetlen. Szívből kívánjuk, használják minél többen. Degré Alajos KÁPOLNAI IVÁN: AGRÁRSTATISZTIKAI FORRÁSOK ÉS HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1980. 37 I. Történeti statisztikai füzetek 4. A lokálpatriotizmus kibontakozása, a helytörténeti kutatás fellendülése, a honismereti mozgalom elterjedése egyaránt időszerűvé teszi Kápolnai Iván történeti statisztikusnak és üzemtörténésznek legújabb, a községsoros statisztikai kiadványokról szóló füzetét. Községsoros kiadványnak az tekinthető, amely az ország községeire vagy annál is kisebb közigazgatási egységeire (puszta és egyéb külterületi lakott hely stb.) kiterjedő részletességgel közli a statisztikai adatokat. Ebbe a kategóriába sorolhatók azok a kiadványok is, amelyek a vizsgált társadalmi-gazdasági jelenség természetéből adódóan (pl. szőlőművelés, erdészet stb.) nem terjednek ugyan ki az adott terület valamennyi községére, de a statisztikai felvétel tárgyát képező jelenségről a teljesség igényével adnak községenként részletezett számadatos jellemzést. Aligha szükséges bizonygatni a történeti feldolgozás szempontjából az ilyen jellegű statisztikai források jelentőségét. Míg az adott időközökben ismétlődő összeírások a különböző időpontokra vonatkozó adatok összehasonlítása révén több évtizedre kiterjedő hosszmetszeti képet adnak az alapvető helyi társadalmi-gazdasági változásokról, addig az egyszeri adatfelvételek egy-egy meghatározott társadalmi-gazdasági jelenség közvetlen múltjáról nyújtanak olykor meglepően részletes keresztmetszetet. Azt sem kell különösebben hangsúlyozni, hogy helytörténeti kutatások szinte elképzelhetetlenek az agrárviszonyok tanulmányozása nélkül. Nemcsak azért, mert három-négy évtizeddel ezelőtt még jellegzetes agrárország voltunk, hanem azért is, mert ipari-agrár országgá fejlődve is egyre világosabban kell látnunk az intenzív mezőgazdasági termelés jelentőségét. Ezenkívül még külön vonzóerőt jelent a történész számára az a tény, hogy a községsoros agrárstatisztikai kiadványok
