Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ruszoly József: Választási bíráskodás Magyarországon (Ism.: Degré Alajos) 475
TÖRTÉNETI IRODALOM 475 a T. G. Masaryk, Josef Pekar és Zdenëk Nejedlÿ közt a cseh történelem értelméről folytatott vitában hol helyezték el Dobrovskyt. Masaryk a nemzeti megújulást a huszitizmus folytatásának, felújításának tekintette, így Dobrovskyt is. Pekar tagadott minden közös vonást. Az igazságot a leginkább Nejedlÿ közelítette meg, aki a huszitizmusban nem csupán vallási mozgalmat látott, hanem az ember teljes felszabadításának kísérletét, Dobrovsky pedig szerinte nem vallási elfogultságból, hanem racionális megfontolásból volt kritikus a huszita mozgalommal szemben. Jaroslav Mandât Dobrovskynak Siskovhoz és Karamzinhoz fűződő kapcsolataiból mutatja ki szerepét az orosz szlavisztika megteremtésében, Viktor Kudelka pedig a szlovén, horvát és szerb szlavisztika kezdeteinél elfoglalt helyét. Jana Vignatiová Dobrovskÿban a szláv régészet megteremtőjét is látja, persze a korából és az akkori ismereti szintből adódó tévedésekkel. Bohuslav Benes Dobrovsky népi közmondás-gyűjteményében az elsőrendűen nyelvi-nyelvészeti értékelés mellett az etnográfia alapvetését is kimutatja. Vlastimil Válek Dobrovsky 1792-93-as svéd- és oroszországi utazásáról készített beszámolóját elemzi: Dobrovsky elsősorban tudományos búvárkodást végzett, de az ország és a nép helyzete iránt is érdeklődött. Végül Jirí Kudrnác elemzi a kiváló cseh irodalomtörténész, Ame Novák (1880-1939) Dobiovskyról írt monográfiáját és cikkeit, Novák a felvilágosodás nagy alakjaként és az irodalmi hagyomány tudatos őrzője ként tartotta számon Dobrovskyt. A kis kötet a szerkesztő rövid előszava mellett a Dobrovsky sírjánál tartott két rövid megemlékezés szövegét is közli. A rövid tartalmi ismertetés természetesen nem adhat teljes képet az ülésszakról, annak számos fontos megállapításáról. A részletekből nagyon plasztikus kép bontakozik ki Dobrovskyról, racionalista kritikájáról, a tudományos igazságot mindennél többre becsülő egyéniségéről. Azt mondhatnánk, hogy Révai Miklós és Kazinczy Ferenc volt egy személyben, s ezzel talán világossá válik jelentősége a cseh szellemi életben. Az érdemi idegen nyelvű rezümék szélesebb körök számára is hozzáférhetővé teszik a kötetnek legalább alapvető tételeit. Kár, hogy csak kevés példányszámban jelent meg. Az biztos, hogy a brnói egyetem humán tudósainak a tevékenységére nagyon is érdemes odafigyelni. Niederhauser Emil R ÚSZOL Y JÓZSEF: A VÁLASZTÁSI BÍRÁSKODÁS MAGYARORSZÁGON 1848-1948 Bp., 1980. Közgazdasági és jogi Könyvkiadó. 564 1. Ma már kevesen emlékeznek arra, milyen szenzációs hatása volt annak, amikor az 1935 évi választások után a közigazgatási bíróság sorozatosan semmisítette meg a kormánypárt képviselőinek választását, vagy — aminek ugyanaz volt a hatása - a képviselő közvetlenül az ítélethozatal előtt lemondott mandátumáról, hogy ezzel a petíciós eljárás költségeit a petícióval élőkre háríítsa. A közvélemény nem is annyira a kormánypártra háruló csapást látta fontosnak, hanem főleg azt, hogy „a független királyi bíróság” nem adta be a derekát, kipellengérezte a csalásokkal, választási elnökök ügyeskedésével, a karhatalom erőszakoskodásával megnyert választásokat. Ilyen erélyes bírósági fellépésről ezt közvetlenül megelőzőleg, mikor még Bethlen István vezette a kormánypártot, nem tudtunk. Ruszoly könyve tulajdonképpen ezt az előzményt, a korábbi választások feletti bíráskodást világítja meg. Kiderül belőle, hogy 1848, az első népképviseleti választások óta mindig is voltak petícióval megtámadott választások, és a petíciók felett időnként változó országos szervek döntöttek. A gyakorlat hol szigorúbb, hol elnézőbb, hol formálisabb, hol igyekezett érdemben dönteni, de tényleg mindig folyt. Az első felmerülő kérdés, érdemes e ennek a kétségtelenül érdekes problémának ilyen terjedelmes munkát szentelni. Mert, mint a bevezetésben a szerző maga is bevallja, a bemutatás aprólékos, szinte minden egyes felmerült esetet tárgyal, megemlíti a felmerült problémát, és rövidebben, vagy részletesebben közli a határozat indokolását is. De ez a részletes bemutatás szükséges. Az első évtizedekben nem is voltak jogszabályok, amelyek kifejtették volna pl. a választás érvénytelenségének okait. Ezeket maga a gyakorlat fejlesztette ki, és csak az egyes döntésekből ismerhetjük meg. Igaz,
