Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Sbornik k 150 vyroci umrti Josefa Dobrovského (Ism.: Niederhauser Emil) 474
474 TÖRTÉNETI IRODALOM Míg a tágabb értelemben vett Erdélyben erőteljes a malomipar, a tulajdonképpeni Erdélyben a szász gyapjúfeldolgozó ipar halad a fejlődés élén (jókora késéssel Magyarország ipara mögött). Mig Kolozsvárott 1900-ban 27 nagyvállalat működik 2454 alkalmazottal, 1910-ben pedig 42, 2292-vel, Marosvásárhelyt 1900-ban 6, 322 fővel, 1910-ben 19, 803-mal, Temesvárott ezek a számok 1900-ra: 32, 3261, 1910-re: 62, 7155. A városi népesség is aránytalanul gyorsabban fejlődik a nyugati városokban (Temesvár, Nagyvárad, Arad), mint a tulajdonképpeni Erdélyben. Ott Kolozsvár fejlődése ugrik ki, de az sem éri el a temesváriét. A könyv utolsó fejezete az első erdélyi munkásszervezetekről szól. Az előbbiekből szinte már következik, hogy itt is Temesvár halad az élen; az ott 1868-ban megalakult Temesvári Általános Munkásegylet vezető egyénisége az akkor 25 éves Farkas Károly, a korai magyar munkásmozgalom nagy alakja. Az Aradon 1870-ben megalakuló Aradi Általános Munkásegylet is kapcsolatot tart Farkassal. Kolozsvárott 1869-ben alakul meg az ottani Általános Munkásegylet. Ennek tevékenységét 1871 végén a hatóságok lehetetlenné teszik. * Könyvekről nem ritkán hangzik el a dicséret: „nem lehet letenni”. Egyed Ákos könyvéről azt írhatnánk le: olvasója csak azzal teheti le (végiil), hogy újra meg újra kézbe kell majd vennie, annyi vonatkozásban kézikönyv-hasznú. Szerzőjének az 1848/9-es Háromszékről írt monográfiájával együtt a mai erdélyi magyar történetírás élvonalában jelöli meg Egyed Ákos helyét. Trócsányi Zsolt SBORNIK K 150. VYROCÍ UMRTÍ JOSEFA DOBROVSKÉHO Red. Milan Kopeckÿ. Bmo, 1979,(1980), Univerzita J. E. Purkyné, Fakulta filozifická, 184 1. TANULMÁNYGYŰJTEMÉNY JOSEF DOBROVSKŸ HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁRA Josef Dobrovskÿ, a kiváló cseh szlavista, egyúttal a cseh nemzeti megújulási mozgalom egyik vezető egyénisége, 1829-ben egyik tanulmányútja során Bmóban halt meg. A 150. évfordulóra az egyetem cseh irodalmi tanszéke tudományos ülésszakot rendezett, amely újabb és újabb oldalakról kívánta bemutatni „a szlavisztika atyjának”, ahogy már életében nevezték, roppant szerteágazó munkásságát. Richard Prazák: Josef Dobrovskÿ világnézeti arcéléhez c. bevezető előadásában Dobrovskÿ felvilágosult voltát emelte ki sokoldalúan. Rámutatott arra, hogy a felvilágosodás voltaire-i, rousseau-i és muratori-i ágát egyaránt képviselte, a felvilágosult abszolutizmushoz, illetve a cseh főnemességhez fűzött reményei révén, a polgári közönséghez való szólásával és a toleranciát hirdető felfogásával egyházi és egyházpolitikai kérdésekben. Minden tekintélyt elvetett, csak az észnek, a tudományos érveknek hitt, ez tette tudományos tevékenységét is olyan megalapozottá. A német filozófusok közül Kant és Herder sokkal jelentősebb hatással volt rá, mint a mai cseh szakirodalomban kiemelt Hegel. A további előadások Dobrovskÿ tudományos munkásságának hatását, jelentőségét, későbbi értékelését tárták fel. Radoslav Vecerka azt hangsúlyozta, hogy cseh nyelvtanával voltaképpen mindmáig megszabta a cseh nyelv rendszerezését, és számos nyelvészeti kérdésben egészen új gondolatok csirái is már megtalálhatók nála. Karel Palas németül írott cseh irodalomtörténetét vetette össze a fiatalabb Josef Jungmann cseh nyelvű irodalomtörténetével, amely sok vonatkozásban Dobrovskÿ megállapításaira épült. A különbségek elemzése viszont azt mutatja, hogy Dobrovskÿ képviselte a tudományosan igazolható álláspontot, Jungmann romantikus túlzásaival szemben. Milan Kopeckÿ arra utal, mennyire helytállóak ma is a cseh irodalom általa elnevezett „aranykorára”, az 1620-ig terjedő humanista irodalomra vonatkozó megállapításai, s azt is, hogy széles irodalomértelmezésében milyen jelentős szerepet szánt a cseh könyvnyomtatásnak. Dusán Jefábek azt vizsgálja, hogy a századfordulón
