Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Széchenyi István: Közjóra való törekvések (Szemelvények. Összeállította; a bevezető tanulmányt írta Benkő Samu) (Ism.: Trócsányi Zsolt) 468
470 TÖRTÉNETI IRODALOM feljegyzések következnek - kezdetben csipkelődések udvari merevségeken, arisztokraták modortalanságain, kicsinyességén, ostobaságain, apró kajánságok erről-arról, beszámoló arról, hogy egy cataniai gyóntató szertelen túlzásokkal vádolja őszinte gyónása után. 1821-ben Erdélyben járva Kolozsvárott a vallási toleranciáról elmélkedik (5 vallásnak közös temetője van), az agg Bánffy György gubernátorral megismerkedve az érzelmek hiányáról „a mi nagy embereink”-nél, a levert havasalföldi eterista felkelés kapcsán Ypsilanti gyengeségéről s a Habsburg-politika vele kapcsolatos ostobaságairól és hipokríziséről: Brassóban menekült havasföldi bojárokkal kerül ismeretségbe, s szerelemre is lobban egy szép bojárasszony iránt. Az 1822-i nyugat-európai útinaplóból itt olvasható a híres LaTrappe-i kirándulás (jegyezzük meg: legalább a jegyzetapparátusban utalni lehetett volna Wesselényi reagálására ugyanerre az élményre) és a L’Aigle-i gyónás. 1825 után előtörnek a naplóban a kevésbé személyes momentumok: a politikai gondolkodás felületességeinek, az előítéleteknek elmarasztalása, a kétségbeesés kitörései („egy holttetem élesztősén munkálkodtam”). Újból három levél, most már nagyfontosságúak: az 1828. november 8-i levél Liebenberghez, benne alapvető elemekkel Széchenyi jobbágypolitikájáról, 1828. december 22-i levele Reviczky Ádám magyar udvari kancellárhoz, politikai programjának ismertetésével („a közjóra törekedéseket, ide s tova célzó patriotizmusokat” kívánja koncentrálni; ezt szolgálják a lóversenyek, kaszinó, Akadémia) s 1830-i levele Berzsenyihez (a Lovakról-t küldi meg. Jegyezzük meg: itt se ártott volna, legalább a jegyzetekben, egy utalás Berzsenyi Majláth-ódájára). Illő helyet kap a kötetben az „egekbe nyúló hármas pyramid” szemelvényes ismertetése, elsősorban a Hitelé: ott szerepelnek a legfontosabb tézisek az egyetértés hiányáról, a hitel híjáról, a legelő-, erdő-, birtokelkülönzés hiányáról, a céhek, limitatio, robot káros voltáról, arról, hogy „Magyarországnak kereskedése nincs”, a „hitel tágabb értelemben” kifejtése (a szó szentsége, polgári erény, nemzetiség, a hon szeretete és védelme, a „concentratio”, a kiművelt emberfők szüksége), állásfoglalás a józan hazafiság mellett. A Világból közölt legfontosabb részlet az egyesületekről szól. Egy 1832-i naplószakasz után kerül sor a Stadium bemutatására: ott a paraszt birtokbírhatási, ül. szabad ügyvédválasztási joga a kiemelt részek. A Bölöni Farkas Sándornak könyve megküldéséért irt köszönőlevél (1834 szeptember) után ismét naplórészlet következik 1834-6-ból. (Talán lehetett volna valamit hozni az 1832/6-i országgyűlés kezdetének naplófeljegyzéseiből vagy Széchenyi akkor elmondott ragyogó országgyűlési beszédeiből.) E naplószakaszok három központja: havaselvi útja, a Wesselényi perbeli folyamodványa körüli ügyködések és egyéb tárgyalások Mettemichhel s végül házassága. A negyvenes éveket előbb a Kelet Népe képviseli: „Zavarnak vezéreltetik a nemzet.” (Itt említést lehetett volna tenni arról, hogy a liberális tábor egész vezérkara helytelenítette a Kelet Népe publikálását; Kossuth Feleletéről is). Az Akadémiai beszéd szövegének legjelentősebb részét közli a kötet. (Utalni kellett volna a beszéd körüli vitára, ill. Széchenyi e fellépésének eltérő értékelésére a mai szakirodalomban.) A 40-es évek Széchenyijének közteherviselési terve („Adó. Két garas”) is helyet kap a kötetben, egy kitűnően megválasztott részlettel. Az 1844-47 közti naplószemelvények már Széchenyi vergődését mutatják be: 1844 januári bécsi tartózkodásakor kiderül, hogy memorandumát sem Metternich, sem Gervay nem ismeri. Megítélése aulikus körökben úgy változik, hogy annak ő sem örülhet. A 48-as Széchenyit előbb Tasnerhez írt híres levele („Csudákat élünk”, Kossuth egy kártyára tett mindent és nyert) reprezentálja, majd újságcikke: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” s aztán újra a napló : júniusi ausztriai útja, majd az őrület kitörését megelőző napok. A döblingi évekből a Nagy magyar szatíra egy kitűnően megválasztott részlete szerepel Bach felelősségéről és a „barikádminiszter” köpönyegforgatásáról, Ferenc József és az újabszolutizmus bel- és külföldi népszerűtlenségéről, néhány oldal a Blick-ből (Bach hipokríziséről és az uralkodó alkotmányjogi helyzete körüli kérdésekről - öröklési vagy fegyverjogon bírja-e Magyarországot? -). Egy 1859-i rövid Széchenyi-írás (felirat a Körösi Csorna Sándor síremlékét ábrázoló kép keretére) még egyszer, jelszószerűen összegezi a nagy Tibet-kutató ürügyén Széchenyi programját: „Törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat.” S aztán már az utolsó hetek naplója következik. * * Benkő Samu azt írja előszava utolsó soraiban: „Kötetünk legfőbb célja, hogy Széchenyi műveinek olvasására ösztönözzön.” Az élesszemű válogatás - meg a Széchenyi-szövegek ereje bőséggel nyújt biztosítékot arra, hogy ezt a célt el is fogja érni. „ . . . „ „ J “ Trócsanyi Zsolt
