Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Széchenyi István: Közjóra való törekvések (Szemelvények. Összeállította; a bevezető tanulmányt írta Benkő Samu) (Ism.: Trócsányi Zsolt) 468

468

TÖRTÉNETI IRODALOM

gatás egyre inkább a földesúri érdekek kifejezője, képviselője és kiszolgálója lett. Mária Terézia Urbáriuma ezt a gyakorlatot emelte jogszabály szintre, amikor kimondta, hogy a község első fokú felettes szerve a földesűr, másodfokon pedig - de csak az előbbi hanyagsága esetén - a vármegye.

A szerzőt kétségtelenül inspirálta Szekfű Gyulának a magyar nagybirtok történeti szerepéről írott tanulmánya, amelyben a kiváló történész a nagybirtoknak a telepítésben játszott szerepét emelte ki. Kállay inkább afelé hajlik, hogy a birtokkormányzatnak fontos feladata volt a telepítés, de csak egy, az általa felsorolt 13 közigazgatási (pl. építésügy, utak, hidak fenntartása, céh ügy, kereskedelemügy, tűzvédelem, egészségügy, állategészségügy, jótékonyság, árvaügy, vallásügy, földmérés, földkönyv, telekkönyv) funkció közül. Ha adatait gondosan szemügyre vesszük, igazat kell adnunk neki.

A birtokkormányzati tevékenység harmadik nagy területe a jogszolgáltatás, a földesúri bíráskodásban játszott szerep volt. A szerző hanggsúlyozza, hogy a magyar parasztság történetét több mint fél évezreden át végigkísérő földesúri bíráskodás jelentős változáson ment keresztül. Ez azonban nem annyira felülről jött, mint inkább a birtokkormányzat kiépülésével, a szakképzett vezetők megjelenésével függött össze. A birtokigazgatás változása nem hagyta érintetlenül a jogszolgáltatást sem, hiszen alsó és középszinten - nemcsak a köz-, de a magánigazgatásban is - a kettő szorosan egymásba szövődött. A legszembetűnőbb változás az úriszéken kívüli - a birtokkormányzati szervek által végzett - földesúri bíráskodás megerősödése, helyenként túlsúlyra jutása volt. Az úriszéken kívüli bíráskodás előnyösebb volt az uradalmaknak, mert nem volt törvényes szabályozásnak alávetve, ki lehetett általa kerülni a megyei szervek közreműködését, és kevésbé volt költséges, mint az úriszék. Ezért az úriszék-tartás csökkenése és a tisztiszéki bíráskodás előrenyomulása figyelhető meg.

A birtokkormányzati szervek által vitt peres eljárás ahhoz állt a legközelebb, amit II. József bírósági rendszere sommás eljárásnak nevezett, és melyet az 1836:20. te. „a szóbeli perek bírósága” címen emelt jogszabály szintre. A szóbeliség ebben az esetben azt jelentette, hogy a panaszt szóban adhatták elő, de jegyzőkönyvezni kellett. Ezt a gyakorlatot követték - a fenti jogszabályokat messze megelőzve - a birtokkormányzati szervek.

A szerző a jogeseteket négy csoportra bontva tárgyalja: magistratuális ügyek (robot megtagadása, hanyag végzése, földesúri tilalom vagy jog áthágása, irtásföldek, szőlők jogtalan elvétele); büntetőügyek (lopás, károkozás, istenkáromlás, káromkodás, emberölés, paráznaság, fajtalankodás, boszorkányság, tűzokozás); magánvádas ügyek (becsületsértés, rágalmazás, testi sértés, hatalmaskodás) és polgári ügyek (hagyaték, öröklés, magszakadás, háramlás, osztályos perek, birtokperek, kártérítés, követelések, ingatlanforgalom, szerződések, zálogügyletek).

Mindezek ismertetésével és összefoglalásával a szerző kétségkívül nagy szolgálatot tett a magyar történetírásnak, hiszen tudjuk, hogy a 18-19. századi úriszéki vagy azon kívüli földesúri bíráskodás (Degré Alajosnak a Dél-Dunántúlra vonatkozó kiváló munkáján kívül) csaknem teljesen feltáratlan. A munkának ebben az irányban való kiterjesztése még csak növelné Kállay István A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1848. című művének a jelentőségét.

Máthé Gábor

SZÉCHENYI ISTVÁN:

KÖZJÓRA VALÓ TÖREKVÉSEK

(Szemelvények, összeállította, a bevezető tanulmányt írta Benkő Samu.

Bukarest, 1981.341 o.)

A Széchenyi-„rehabilitációt” itthon 1960-tól, a Barta István által kidolgozott Széchenyi-tézisektől számítjuk; ezek tették történeti helyére a magyar reformkor első nagy alakját, a szektás évek szűkkeblűsége — s tegyük hozzá: korábbi évtizedek manipulációktól nem mentes túlbecsülése - után. A Széchenyi-kutatás azóta is jelentős eredményeket produkált; nemcsak Gergely Andrásnak Széchenyi eszmevilágának kialakulásáról írt kitűnő kismonográfiájára gondolunk, hanem szakcikkekre s mindazokra a nem speciálisan a Széchenyi-kérdéskörnek szentelt kisebb-nagyobb munkákra is, amelyek még akarva sem kerülhették meg Széchenyi értékelését. Igényes válogatás készült Széchenyi Naplójából;