Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Régi Magyar Levelestár (XVI-XVII. század) (Ism.:Nagy László) 464
TÖRTÉNETI IRODALOM 465 Ez a kiadvány természetesen nem tűzte - és nem is tűzhette ki célul, hogy eldöntse e sokrétű vitát. A bevezető tanulmány, áttekintve a 16-17. századi levelezéssel kapcsolatos legfontosabb irodalomszociológiai és esztétikai kérdéseket, összefoglalásul megállapítja: „a vizsgált időszak a levelezés fejlődésében igen fontos helyet foglal el.” Ebben az időszakban alakul ki a magyar nyelvű „funkcionális levélírás,” és terjed el egyre jobban hazánkban. Ugyanakkor tanúi lehetünk e levelek olvasása során a nyelvi önállósulásnak és a további fejlődés átmeneti akadályainak is. A 16. század második felében átalakul a latin nyelvű, irodalmi igényű levél, hogy azután a 17. század elején elhaljon, illetve részben anyanyelven, részben a protestáns humanizmus részeként éljen tovább. Annyi bizonyos, hogy a levél ebben a korban „végül is a mindennapok igénye által támasztott és életre keltett alkotás, a közvetett emberi érintkezés legbensőségesebb formája”. Az I. fejezet az 1534-1606 közötti évek válogatásából közöl leveleket „Az német és magyar veszett öszve, az török végezte el az játékot” cím alatt. A II. fejezet „ . . . higgyétek el, hogy bennünk is vér buzog és a nemeslelkűség szelleme előttünk is jól ismeretes” címen Balassi Bálint levelezéséből közöl válogatást az 1575-1594 közötti évekből. A III. fejezet,amelyiknek mottója . . mint küszöb és ajtó között lévő ujj, úgy vagyunk mi az hatalmas császárok között” az 1607-1648 közötti évek történetéhez ad értékes adalékokat. A IV. fejezet „Vajha ... én magamot annak esmerném, az ki az fenn való veszedelemből kimenthetné szegény hazánkot s nemzetünket” kizárólag Zrínyi Miklós 1642-1664 közötti leveleiből válogat. Az utolsó, az V. fejezet „. . . eb a török, kutya a német és ezek ketten megemésztenek bennünket” mottóval az 1656-1711. közötti évek levelezéséből kiválogatott anyagot tartalmazza. A válogatás elsősorban a levelek irodalmiságára koncentrált. Ebből adódóan a kiadás előnyben részesítette az esztétikai igényességű írásokat, és a tényanyagukban a régi magyar irodalommal kapcsolatos leveleket. Ugyanakkor törekedett arra is, hogy a korszak politikai történetének és művelődéstörténetének minél több lényeges elemét felölelje a közölt levélanyag. Emiatt kapott külön fejezetet például Balassi Bálint vagy Zrínyi Miklós levelezése is. A kiadott 264 levélből csupán 7 darab nem jelent meg még egyéb publikációkban, ám 43 darab levél ebben a munkában jelent meg először magyar fordításban. A korszak levelezésével kapcsolatos érdekes megjegyzés: amíg a 16. századi részben a magyar és az idegen nyelvű levelek aránya körülbelül megegyezik, a 17. század második felében a nem magyar nyelvű levelek elenyésző számban szerepelnek. „Mindez — olvashatjuk - általános irodalomszociológiai jelenséget tükröz.” A kiadvány végén részletes lelőhelyjegyzék, török szavak, kifejezések, címek magyarázata, szakirodalmi útmutató, névmutató és természetesen tartalom mutató található. Ha azt kutatjuk, hogy mégis milyen tárgykörökben kaphat felvilágosítást, útmutatást a tárgyalt korszakból az érdeklődő? - akkor szinte a lehetetlenséggel határos teljes témajegyzéket adni. Rendkívül sok értékes adatot, útmutatást találhat a kor gazdaságtörténete, társadalomtörténete, politikatörténete, sőt hadtörténete iránt érdeklődő, de legalább ennyi érdekesség várja azt, aki irodalmi, hitéleti, erkölcstörténeti vagy egészségügytörténeti adatokra kíváncsi. A közölt írásokban, amelyeknek tekintélyes része tendenciák nélkül írott magánlevél, kitárulkoznak a kor emberei. S miután sokfajta levélírótól sokféle levél került közlésre, rendkívül széleskörű az az ismeretanyag, amelyet a kiadott levelekből szerezhetünk. Hiszen az egyik levélben például Nyáry Pál váradi kapitány orvosi tanácsokat ad feleségének gyermekbetegségek gyógyítására, a következő levélben Georg Rem Nümbergből tudományos dolgokról tudósítja Szenei Molnár Albertet. Ezt a levelet Johann Kepler beszámolója követi Prágából, a Bocskai-szabadságharc ottani megítéléséről. Ez a tartalmi gazdagság, szélesskálájúság a válogatás gondosságát dicséri. Hargitay Emil jó érzékkel választotta ki a sok ezer levélből azokat, amelyek a megadott keretek között a lehető legszélesebb betekintést adják a kornak nemcsak a nagy problémáiba, hanem a mindennapi életébe is. Ez utóbbi pedig rendkívül fontos, mert a forráspublikációk többsége pontosan arra vonatkozóan tartalmaz a legkevesebb anyagot, hogy miként élt, gondolkodott és érzett a régi korok embere? Külön kell szólni a fordítások gondosságáról és utoljára - de egyáltalán nem utolsósorban - a rendkívül színvonalas szerkesztésről, amely a Magvető Kiadó ismert, kiváló szerkesztőjének S. Varga Katalinnak az érdeme. Minden bizonnyal nem csekély része van abban, hogy a „Magyar Hírmondó” ezen újabb darabja nemcsak külalakjában ízléses és vonzó, de belső felépítésében és rendezettségében is. 1 1 Századok 1983/2
