Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Iohannes Vitéz de Zredna opera quae supersunt Edidit Iván Boronkai (Ism.: Fügedi Erik) 462
TÖRTÉNETI IRODALOM 1. IOHANNES VITÉZ DE ZREDNA OPERA QUAE SUPERSUNT EDIDIT IVÁN BORON KAI. Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova, tomus III. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980. 289 1. ZREDNAI VITÉZ JÁNOS FENNMARADT MUNKÁI Vitéz János előbb Várad püspöke (1445-1465), majd Esztergom érsekeként a magyar egyház feje (1465-1472) fiatal kora óta szolgálta előbb Zsigmond, majd Albert királyt a titkos kancellária nótáriusaként. Ha Bécsben 1434-ben megkezdett egyetemi tanulmányait soha nem is tudta befejezni, Vergeriotól megtanulta a kor legjobb humanista latinját, és már 1440-ben őt tartották a magyar főurak legalkalmasabbnak az Ulászló lengyel király megválasztásával kapcsolatos iratok kiállítására. Karrierje ebben az időben emelkedett a legmeredekebben, hogy aztán - átmeneti kisebb visszavonulásokkal, amelyeket sikertelenül szeretett volna félbeszakadt egyetemi tanulmányainak itáliai folytatására kihasználni - Mátyás uralkodásának első harmadáig a magyar diplomácia hivatott vezetője legyen. Ebben a minőségében számtalan levelet irt a pápához, a Szentszék befolyásos méltóságviselőihez, a császárhoz és más uralkodókhoz. Stílusát a kor olyan nagyra tartotta, hogy 1451 elején egyik csodálója és pártfogolja, Ivanics Pál összegyűjtötte az 1445-1451 között kelt leveleit. Ezt a gyűjteményt - egy bécsi kódex alapján - már Schwandner kiadta (Scriptores reum Hungaricarum II. Bées, 1746). Más leveleket elszórtan magyar (Ráth, Fraknói) és lengyel (Dógiel, Sokolowski, Szujski) történészek közöltek. Diplomáciai működése során Vitéz több nagy hatású beszédet is tartott, ezekből néhányat Fraknói közölt. Mindent egybevéve: kritikai, egységes kiadás helyett különböző helyeken szétszórt közlések álltak a kutatók rendelkezésére. A két háború között Juhász László a klasszika-filológia szabályainak megfelelően, az akkor a nemzetközi színvonalat jelentő lipcsei Teubner kiadó gondozásában kezdte meg a magyar történet latin forrásainak kritikai kiadását. A II. világháború végén éppen Bonfíni kritikai kiadását jelentette meg, a nagyszabásúnak indult vállalkozás ezen a ponton akadt el. Az 1960-as években Klaniczay Tibor vezetésével - és Pimát Antal szerkesztővel - új bizottság folytatta Juhász munkáját: Boronkai kötete az új sorozatban a harmadik. Juhász vállalkozásának folytatása mindenképpen jelentős és fontos, a történész pedig annál nagyobb örömmel üdvözli, mert saját frontján az elmúlt évtizedek alatt a középkori forráskiadás terén kevés történt. Mályusz Elemér elkészítette Thuróczy krónikájának kritikai és jegyzetelt kiadását, de megjelenése úgy tűnik, még hosszú ideig várat magára. így aztán az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékétől és a Zsigmond-kori oklevéltártól meg a Decreta Regni Hungariae-től eltekintve csak elszórtan jelennek meg, kisebb terjedelmű forráakiadványok. Boronkai a „már ismert, de nehezen hozzáférhető vagy pontatlanul kiadott szövegek kritikai kiadását” (12.1.) tekintette feladatának, elismerve, hogy Vitéz iratainak száma levéltári kutatással és a filológiai módszer alkalmazásával még növelhető, és azt is vállalva, hogy a cím nem fedi a kötet tartalmát. Egy teljes kiadás elé tornyosuló akadályok közismertek. A titkos kancellár - ezt a tisztséget Vitéz ténylegesen már 1440 óta, hivatalosan 1453-57 között töltötte be - hivatott vezetője és szakembere ugyan a diplomáciának, de fogalmazványai természetesen nem a maga, hanem az országnagyok, Hunyadi János kormányzó, V. László vagy Mátyás király nevében készültek, tisztázatukon nem található meg a titkos kancellár kézjegye, ezért a királyi levéltár pusztulásával ma már nem állapítható meg, mely iratokat tartott olyan fontosnak, hogy azokat maga fogalmazza meg. A másik nehézség az, hogy 1746 óta a források száma is megnövekedett. Schwandner még egyetlen bécsi kódexet használt (Nationalbibliothek, cod. lat. 3473), ma már egy prágait is ismerünk, egyes leveleket egy müncheni kódex is tartalmaz, összesen 16 kódex jelenti ma Vitéz leveleinek és beszédeinek szöveghagyományát. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy a Ráth használta Héderváry és a Fraknói használta drezdai kódex a II. világháború folyamán elveszett, egyes levelek és beszédek korabeli másolata sem áll rendelkezésre.
