Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ribakov; B. A.: Jazicsesztvo drevnyih szlavjan (Ism.: Dolmányos István) 459
TÖRTÉNETI IRODALOM B. A. RIBAKOV: JAZICSESZTVO DREVNYIH SZLÁVJAN MOSZKVA, 1981. 607 1. AZ ÖSZLÁVOK POGÁNY VALLÁSA Az oroszok, szlávok ősvallása mindenképpen izgalmas kérdés, akár az európai észak, akár az európai dél, vagy Ázsia, Afrika felől tekintjük. Kézenfekvő, hogy a magyar hitvilág és népművészet oldaláról ugyanilyen feszült érdeklődés irányul a témára. Mindehhez képest a magyar társadalomtudomány, s főleg a nagyközönség még mindig aránytalanul keveset tud az oroszok, szlávok régi hitvilágáról, művészetéről, kultúrájáról, más történelmi tájak művelődéséhez viszonyítva. A jelentős előmunkálatok ellenére, a, szovjet-orosz kutatás számára sem volt könnyű létrehozni e probléma modern szintézisét. Amint Ribakov akadémikus a könyv előszavában is jelzi, maga még a két világháború közti korszak derekán kezdett hozzá a feldolgozó munkához, s csak több mint három évtized múlva fejezte be e nagy összefoglalást. A nehézség részben abból adódott, hogy magát az őstörténeti koncepciót is modernizálni kellett. A történettudomány eredményei - sok évszázad írásbeli anyagát is figyelembe véve - tüzetes egybevetésre vártak a régészet, filozófia, néprajz, földrajz, nyelvészet, irodalom- és zenetudomány, sőt a csillagászat eredményeivel. A feladat megoldása elől a keresztény kultúra kizárólagosságának gyakorlatából kiinduló régi megközelítéseket is maradéktalanul el kellett takarítani. A végeredmény: több számottevő orosz és szláv kísérlet után Ribakovnak sikerült olyan rendkívül összetett és kifinomult módszert alkalmaznia, amely lehetővé tette a téma monumentális ábrázolását. A régi polgári felfogás tulajdonképpen a kereszténységgel startoltatta az oroszok, szlávok kulturális fejlődését. Ennek helyébe Ribakov egyoldalúságtól mentes és meggyőző módon más képet tett : azét az ős-szlávságét, amely feudális államaik megalakulása előtt már sok-sok évszázados, figyelemre méltó művelődési fejlődés útján haladt előre, sőt éppen az ún. pogány kultúra fellendülése révén jutott el az újabb fejlődési fok, a kereszténység kapujába. Amint kiderül, az előzmények eme kellően alapos vizsgálata nélkül a keresztény hit térhódítását, helyi sajátosságait és első nagy korszakát sem lehet teljesen megérteni. így áll elő az a látszólag furcsa jelenség, hogy az orosz és általában a szláv pogányság kutatása végre az egyik elengedhetetlenül fontos építőkövet is hozzáadja az orosz középkor új vallású évszázadainak történeti épületéhez. Ribakov a nagy tapasztalatú történész-régész jártasságával eleveníti meg a legrégibb szláv korszakok agrár, vadász, kézműves mágiáját, hiedelemvilágát, mindennapi kulturáüs életkörülményeit. Szemléletének a mai európai Oroszország tekintetében is erőssége, hogy nem elégszik meg a szláv etnikumú lakosság helyzetével, más etnikai csoportok adatait szintén figyelembe veszi. A kultikus tárgyakként is szolgáló cserépházacskákból kiindulva és azokat a szláv területek építkezésének biztos régészeti leleteivel is mérlegelve, gyorsan elvezet bennünket a kultikus cseréptárgyakkal díszített, vagy kifejezetten szakrális célokat szolgáló s egyre inkább tökéletesedő kemencék világába. Feltárulnak előttünk a szlávok ruházatának, kő- és fatárgyainak, valamint fémeszközeinek vallási eredetű összefüggései. A már korán uralkodóvá vált földművelés igényéből fogantak legtöbbször a formálódó vallás kifejezési formái: a gabonabőséget kérlelő termékenység-istenségek, szimbólumok. S ehhez az igényhez igazodtak az idővel megjelenő naptárszerű jelzések, számítások. A szerző nagy érdeme, hogy a vallási utalások sokak számára alig ismert tömkelegében rendszert igyekszik teremteni, el egészen a díszítőművészet motívumvilágáig. A kísérlet annál nagyobb horderejű, mert e motívumvilág jórészt a késői utókorban is megfigyelhető, s értékeléséhez, sőt megfelelő képi
