Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - 800 éves a magyar hivatali írásbeliség (Borsodi Csaba) 450
456 BESZÁMOLÓ domináltak, addig a végrehajtás szintjén az ügyintézés mozzanataiban az aprólékos előírások mellett, hallgatólagos jóváhagyással a tisztviselők nem feladatot teljesítőkként, hanem ügyet teremtőkként funkcionáltak. Ez az atomizált járulékos közigazgatási jogi végrehajtás pedig az írásbeliség legfőbb tárházává vált. Farkas Gábor: A törvényhatóságok Írásbelisége 186 7—1950 között A törvényhatósági írásbeliséget a több összetevő közül különösen a hivatali struktúra jellege, a feladatkör, a referensek felkészültsége, az ügyintézés színvonala, a segédhivatalok technikai felkészültsége, a kezelőszemélyzet tevékenysége befolyásolta. Az előadásban központi helyet kapott az a szerep, melyet az első tisztségviselők, az alispán és a polgármester az irányító munkában betöltötték. Az alispán és a thj város polgármestere irataiból tükröződik a törvényhatóság teljes valósága. Bátran állíthatjuk, hogy a törvényhatóságok első tisztviselőinek irategyüttesei a tőkés korszak legátfogóbb forrásait tartalmazzák. A törvényhatósági szaktisztviselők tevékenységéből származó iratok egy-egy speciális területre utalnak :a mezőgazdasági élet, az iparfejlesztés kérdései, népegészségügy, árvaügy, állategészségügy stb. A városi és megyei feladatkörök nagyjából azonosak, de megoldásukban területileg elhatároltak. A polgármester elé első- és másodfokon is kerülnek iratok az elintézés végett, míg az alispán zömében másodfokon intézkedik. A vármegyében az elsőfokú ügyeket községi elöljáróságok és a járási szolgabírói hivatalok oldották meg. Ezzel rámutatott az előadó arra, hogy a vármegyei törvényhatóságok működése az alispáni regisztratúrán túl a szolgabírói, a községi elöljárósági iratokban is lecsapódott. Beszélt továbbá az előadó az írásbeliség technikai korszerűsítésének kérdéséről. Hangoztatta, hogy ez a közigazgatás racionalizálásával, közte az ügyiratkezelés reformjával volt összefüggésben. A reform azonban a háború kitörése miatt elmaradt. Befejezésül az előadás az 1945-1950 között működő törvényhatóságok írásbeliségével foglalkozott. Csizmadia Andor: A falu jegyzője a két világháború között Előadását a szerző rövid történeti áttekintéssel kezdte. A 18. században kialakult falusi igazgatás fejlődését mutatta be a dualizmus bukásáig. Az áttekintés indokolt, hiszen a merev jogfolytonosságot hirdető Horthy-rendszer szinte változatlanul átvette a korábbi korszak igazgatási rendszerét, s mikor Ferdinády belügyminiszter korszerűsítési javaslatot nyújtott be, a parlament megbuktatta. Milyen helyzete volt hát a magyar falusi nótáriusnak a túlbürokratizált magyar társadalomban? Csizmadia professzor megállapításai szerint a hivatalszervezet egyik legtúlterheltebb dolgozója volt a jegyző. Rengeteg felesleges írásbeli munkát kellett végeznie. A hivatalos előírások szerint 2 iktatókönyvet kell vezetni a községekben, egy 1935-ös felmérés 15 féle iktatókönyvet talált. Még jobban terhelte a jegyzőket az a rengeteg nyilvántartás, amit vezetniük kellett, az ebadótól a választásra jogosultak többféle összeírásáig. Ugyancsak 1935-ös adatok szerint 120 féle
