Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - 800 éves a magyar hivatali írásbeliség (Borsodi Csaba) 450
454 BESZÁMOLÓ lepecsételt végrendelet érvényességét. A 18. századi gyakorlat még ezen is messze túllépett, különösen az úriszéki perek esetében, amikor is teljes értékűnek fogadta el a mezővárosi tanács és a községi elöljáróság előtt készült szerződéseket is. Ennek országos elismerése azonban a feudális kor végéig elmaradt. Szögi László: Az egyetemi írásbeliség forrásai Európa első egyetemei a 13. században alakultak vagy korábbi kezdeményezések után ekkor nyerték el pápai vagy uralkodói oklevelekkel hitelesített kiváltságaikat. Magyarországon az első egyetem alapítására a 14. század második felében került sor. A korai egyetemalapítások Magyarországon nem bizonyultak életképesnek, és Mohács előtt, néhány éves működés után megszűntek. Az európai egyetemek iratai közül e korszakból a legfontosabbak az alapítólevelek, amelyek a magyar egyetemekről is fennmaradtak, de egyéb forrásokkal középkori egyetemeinkről nem rendelkezünk. Más országok e középkori egyetemekről még rendelkeznek forrásokkal, amelyek közül legfontosabbak a matriculák. Hazánkban a 17. és különösen a 18. század az újabb egyetemalapítások kora. 1635-ben alakul a mai ELTE elődje, a 18. században a szakképzés felsőfokú intézetei. Ezekről az egyetemekről már rendelkezünk regisztratúra jellegű jól elkülöníthető iratanyaggal. Ennek legfontosabb típusai a következők: az egyetemi magisztrátus, ill. tanács ülésjegyzőkönyvei, a rendszeresen vezetett anyakönyvek, szigorlati jegyzőkönyvek, a rektori és dékáni hivatalok iktatott iratai. Sajnos ezek a források sem maradtak meg teljes egészében, ezért indokolt fokozott védelmük. Bak Borbála: Városi írásbeliség a 18. században A szerző értekezésében a szabad királyi városok szűkebb értelemben vett hivatali írásbeliségével foglalkozott, elsősorban az önkormányzat gyakorlásával, vagyis az önálló közigazgatás, gazdálkodás és bíráskodás során keletkezett iratanyaggal. A 18. század folyamán jelentős reformokat hajtottak végre a közigazgatás legfelső szintjein, így új hivatalok alakultak új típusú intézkedési gyakorlattal, írásbeliséggel, és ez szükségszerűen hatással volt a városok ügyintézésére. Mária Terézia birodalmi szinten kívánta rendezni a városi ügyek intézését. A magyarországi gyakorlatban kettős alárendeltségbe kerültek a városok, bizonyos ügyekben a helytartótanács, más esetekben a kamara hatáskörébe. Ez a kettősség nagymértékben megnövelte az iratok számát, és újtípusú iratok bevezetésére kényszerítette a városokat. Az újtípusú iratok megjelenése mellett jelentős változáson ment keresztül a városok hivatalnokrétege is. Egyre inkább a szakképzett tisztviselők látták el a fontosabb feladatokat. Ez a változás kedvező hatással volt az iratok megőrzésére és az ügyintézés szakszerűségére. Megállapítható, hogy két változás jellemzi a városok 18. századi ügyintézését, írásbeliségét. Az iratanyag nagymértékű növekedése és a fizetett, hivatali munkájából megélő városi alkalmazottak feltűnése.
