Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - 800 éves a magyar hivatali írásbeliség (Borsodi Csaba) 450
BESZÁMOLÓ 453 Dán Róbert: Wolfgang Fugger: Schreibbüchlein. 1553 A szerző előadásának első részében a szépírástankönyveknek eddig a kutatás és oktatás területén nem nagyon ismert hasznosságára és fontosságára hívta fel a figyelmet. Fugger ismertetett munkája a városi tisztviselők számára készített tankönyv. Négyféle német írástípust ismertet, és közli ezek tulajdonságait, írásuk formáját illusztrációkkal szemléltetve. Rámutat a szerző a kalligrafikus írásformák fontosságára, arra, hogy a tisztviselők számára milyen fontos ezek ismerete a nyomtatás elterjedésének ellenére. A mű külön értéke, hogy a német írás mellett latin, görög és héber nyelvű írásformákat is közöl. Kiemelésre méltó a héber nyelvű rész, amely a korhoz képest nagyon magas színvonalon készült. A munka második részében a betűk szerkesztését láthatjuk és a Fugger által szerkesztett betűsort. Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy nagyobb vizsgálatoknak vessük alá ezeket a tankönyveket mind a művelődéstörténet, mind az oktatás részéről. Kállay István: Magánhivatali írásbeliség A közhivatalokban folyó írásbeliség mellett a legfontosabb írásbeli források a magánhivatalokban keletkeztek. Ezeknek a hivataloknak a munkáját, irattermelését követte nyomon előadásában Kállay István. Magyarországon az első magánkancelláriák a 16. században jöttek létre. Thurzó Elek nádor titkárokat tartott, akik magánlevelezését intézték. A 17-18. században azután a legnagyobb magyar földbirtokosok központjaiban sorra megalakultak a magánhivatali ügyintézés szervei. A legfejlettebb ügyintézés a Károlyi és a Festetics család központjában alakult ki. E két hivatalban már a 18. században fejlett ügyiratkezelés folyt, és szakképzett munkaerőt foglalkoztattak ezek a kancelláriák. Fontos feladatot láttak el a magánhivatalok nemcsak a birtokos ügyeinek intézésében, hanem bizonyos állami feladatokat is elláttak, így a bíráskodás és a közigazgatás területén. A gondos ügyiratkezelésnek köszönhetően nagyon sok értékes forrásanyag maradt meg ezekben a magánhivatalokban. Degré Alajos: Az irat, mint perbeli bizonyító eszköz fejlődése III. Béla rendelkezése abból a célból történt, hogy az oklevél ingatlan vagyoni perekben teljes bizonyítékul szolgáljon. Az elképzelést a gyakorlat azonban csak lassan fogadta el. A középkor első szakaszában az autentikus pecséttel ellátott okleveleket fogadták el perdöntő erejűeknek. A Werbőczi István által készített Quadripartitum tervezete tovább lépett. A pecséten kívül aláírást is követelt, és a kiállítóval szemben bizonyítéknak fogadta el a magánszemély által aláírt és magánpecsétjével ellátott oklevelet. Ebből ugyan nem lett törvény, de erre az álláspontra helyezkedett még zálogszerződések tekintetében is a Commissio Systematica 1715-ben, és ezt fogadta el a 18. századi jogi szakirodalom is. Egyben ekkor ismerték el az öt tanú előtt készült és
