Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - 800 éves a magyar hivatali írásbeliség (Borsodi Csaba) 450
452 BESZÁMOLÓ Gerics József: Politikai viták hatása a magyar nép kereszténységre térítésének korai hagyományára A Breviárium Romanum II. Szent Henrik császár (uraik. 1002—1024) napján, július 15-én az ünnepelt szent érdemeit méltatva, röviden megemlékezik térítő tevékenységéről is. A lectio szerint Henrik „az Isten segítségétől oltalmazva, inkább imádsággal, mint fegyverrel küzdött meg a barbár népekkel. Az addig még hitetlen Pannóniát úgy vezérelte Krisztus hitére, hogy nőtestvérét feleségül adta István királyhoz, és Istvánt megkeresztelte”. E rövid megemlékezés olyan adatot közöl a magyarság és István megkereszteléséről, ami teljesen ellentmond az István királyról kialakult évszázados hagyományoknak. A szerző erre az ellentmondásra kereste a magyarázatot. Aldemarus Cabanensis leírásától kezdve Henrik Vitájáig követte végig a császárról szóló hagyományok változását, alakulását. Henrik hagyománya a középkor első századaiban az adott politikai konstellációnak megfelelően állandó változáson ment keresztül, míg letisztulva bekerült a Breviáriumba. Bertényi Iván: Az Ms mint a rongált pecsétű oklevél hitelességének bizonyítéka 1393. január 13-án a gyulafehérvári káptalan átírta saját korábbi oklevelét — amely egy adásvételi szerződést rögzített -, és pecsétjével megerősítve hitelesnek ismerte el azt. A szokványos átírási procedúrát az teszi érdekessé számunkra, hogy a benyújtott oklevél pecsétje törött volt. Bertényi Iván értekezésében arra keresett választ, hogy ennek ellenére miért fogadta el hitelesnek és a sajátjának a káptalan ezt az oklevelet. Az oklevelek hitelességének egyik - szinte kizárólagos — bizonyítéka az autentikus pecsét. Miért volt tehát mégis lehetséges, hogy pár évvel az „átkos emlékű János deák”, a legnagyobb magyar oklevélhamisító leleplezése után, a káptalan kiállította ezt az okiratot? Tudomásunk van róla, hogy a gyulafehérvári káptalanban már a 14. század elejétől vezették a registrumkönyveket, és oda bevezették a kiadott oklevelek szövegét is, így a káptalan az említett könyvben visszakeresve felismerhette saját, korábban kiállított oklevelét, és átírhatta és hitelesíthette azt. Ladányi Erzsébet: Középkori elemek továbbélése a 16-17. századi mezővárosi oklevéladásban A szerző előadásában a hegyaljai települések hiteleshelyi tevékenységének ágával, a fogott bírák ítéleteinek 16-17. századi írásbafoglalásával és megpecsételésével foglalkozott. A Hegyalján található 12 település a 13—14. században királyi-királynéi birtok volt, amely tény nagy hatást gyakorolt gazdasági és intézményi fejlődésükre, fejlett okleveles gyakorlat alakult itt ki. Ladányi Erzsébet három 16. századi ítéletlevél elemzésével mutatta be, hogy a települések a későbbi századokban is megőrizték ennek a gyakorlatnak a hagyományait, és bizonyíthatóan a korábbi okleveles gyakorlat elemei élnek tovább a hegyaljai mezővárosok oklevéladásában.
