Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - 800 éves a magyar hivatali írásbeliség (Borsodi Csaba) 450
BESZÁMOLÓ 451 Püspöki Nagy Péter: A magyar rovásírás A szerző előadásában a magyar rovásírás körül az utóbbi években megmutatkozó vitákban, új elképzelésekben foglalt állást, és új eredményeket sorakoztatott fel. Az előadás három fő részre tagolódott. Az első részben a szerző a rovásírás elnevezés helytelen használatát bizonyította be, és javasolta, hogy helyette a magyar nemzeti írás vagy egyszerűen a magyar írás elnevezést lenne célszerű használni. Véleménye és a fellelhető bizonyítékok alapján elvethető a magyar nemzeti írásnak a túrk írásból való leszármaztatása, sőt sokkal inkább mutat hasonlóságot ez az írástípus a környező szláv írásokkal. Erre számtalan példa is utal, mint azt az előadás második részében a szerző ki is fejtette. Fontos kérdés, hogy ez a típus mikor alakult ki; hiszen szinte bizonyos, hogy előfordulásakor a 15. században egy régi írás felújulásáról beszélhetünk. Püspöki Nagy Péter véleménye szerint ez a típus a honfoglalás előtt volt használatos. Megállapítása szerint „a lineáris írások kapitális ágához tartozó olyan írással van dolgunk, melynek 24—27 betűje önálló alkotás, melyet a betűket tartalmazó alkotó elemei és más írástani sajátságai a mediterráneum lineáris írástípusának kapitális ágához kapcsolnak”. A további tisztázásig a szerző véleménye szerint ezt Kárpát-medencei lineáris A írásnak lehetne nevezni. Az előadás harmadik részét a Kárpát-medencei lineáris B írás ismertetése töltötte ki. Az eddigi ismereteinket ezen írástípusról régészeti emlékek elemzése alapján kaptuk. Az előforduló feliratok sírokból előkerült gyűrűkön találhatók. Eddig 19 ilyen gyűrűt találtak az ország különböző részein, de megfejtésük ez idáig még várat magára. Feltehető, hogy ez a lineáris írástípus volt a honfoglaló magyarok írása. A szerző véleménye szerint még nagyon sok kutatás szükséges ahhoz, hogy végleges képet nyerjünk, de a koraközépkor kutatói számára megéri a fáradságot. Érszegi Géza: III. Béla és az írásbeliség Értekezésében a szerző 111. Béla három 1181-ben kelt oklevelének tartalmi és oklevél tani vizsgálatával bizonyította be, hogy ebben az évben az írás fejlődésének későbbi időszakára kiható reformintézkedés történt. A három oklevél közül kettőben — Froa asszony adományozó levelében és a zágrábi kanonok oklevelében — közvetlen utalás is található az írásos ügyintézés bevezetésére, de oklevéltani szempontból nem mutatnak eltérést az előző korszak hasonló tartalmú okleveleitől, nem mutatják azt, hogy itt reformintézkedés történt. 1181-ből találhatunk azonban egy harmadik oklevelet is. Ebben a király visszaad néhány szökött jobbágyot a Szamos menti monostornak. A tartalom itt sem tűi érdekes; oklevéltani szempontból azonban olyan szerkezeti formát mutat, ami mindenképpen figyelemre méltó. Megtalálhatók benne azok az oklevélformulák, amelyek a középkor folyamán jellemzik a magyar okleveles gyakorlatot. Ez az oklevél arra mutat, hogy egy megfelelő hivatalban azonos formulák alapján készülhetnek oklevelek, és mindenképpen egy változás után készült. Természetesen robbanásszerű változás nem következett be azonnal, de megteremtődött annak a lehetősége, hogy a későbbi századok folyamán fejlett írásos gyakorlat alakuljon ki. 10«
