Századok – 1983
VITA - Mérei Gyula: Észrevételek Tolnai György ”Válasz"-ára 446
VITA 449 gyár az 1840-es években már évi átlagban több mint egymillió konvenciós forint értékű árut termelt. Fiume államjogilag a Magyar Királyság része volt. Ipari termelésének értéke — a kikötőnek és körzetének kiváltságos jogi állapota mellett is — az ország össztermeléséhez számítható. 5. A magyarországi ipar ágazati fejlődésének az V. kötetben vázolt sajátossága és az egyes ágazatok sorrendje szerves következménye volt annak, hogy a már többször jelzett körülmények között csak bizonyos ágazatokban volt lehetséges ipari beruházáshoz szükséges tőke felhalmozása is, továbbá az, hogy hol volt szükséges és kifizetődő a vállalkozás, mert nem vagy kevésbé fenyegette az osztrák, cseh és morva vállalatok versenye. A beruházások irányulására hatott még egyes mezőgazdasági termékek világpiaci elhelyezési lehetőségeinek korlátozódása, vagy elzáródása (pl. az élemiszeripari beruházásokat ösztönzően), nem utolsósorban azonban, a magyar mezőgazdaság, az infrastruktúra, kisebb mértékben a feldolgozó iparágak korszerűsödési igényei, szükségletei is (vas- és gépgyártó ipar). A „Megjegyzésekében utalás történt Jaroslav Purs tanulmányára, amelyben cseh-, morvaországi vonatkozásban utal a sör- és a cukoripar különleges jelentőségére a textiliparé mellett. Ehhez kapcsolódva vetődött fel a „Megjegyzésekében hogy Magyarország iparfejlődése nem egyedülálló jelenség, hanem Az Elbától keletre fekvő országok általános iparfejlődési irányvonalának egyik sajátos megnyilvánulása 6. A Századok 1981. 3. számában közölt tanulmány dokumentáltan mutatja be, hogy a Zollverein létrejötte, majd az ausztráliai gyapjú megjelenése az európai piacon azt eredményezte, hogy a magyarországi gyapjú elhelyezésének addig is fő külső piaca, a Habsburgok Lajtán túli területei immmár minden korábbit meghaladó arányban váltak piacává. Eddig nem kerültek elő olyan adatok, amelyekből megtudható volna, mekkora a belső piac gyapjúforgalmának növekedése. A textiliparnak az 1840-es évek első felében észlelhető lendületes előretöréséből logikailag ugyan következtetni lehet arra, hogy ezekben az években megnőtt a gyapjú hazai forgalma, noha az új üzemek tekintélyes része, még inkább a régiek selymet, pamutot, lent dolgoztak fel nagyobb hányadában. Farkas Ferenc debreceni kereskedő az 1843-44. évi országgyűlés kereskedelmi választmányának felkérésére készített véleményében hangsúlyozza, hogy „az újabb időkben kivált a selyem szövetek nagy divatba jővén, a fogyasztás ezen áruczikkre nézve 10-20 évtől óta sokszorozódott”. Emiatt sürgeti az ilyen termékek előállítására hivatott minél több vállalkozás létesítését (1951. évi monográfia 291. o.). Az Országos Védegylet ösztönző hatására létrejött üzemek tekintélyes hányada selyem, pamut és len feldolgozására rendezkedett be. A Gyáralapító Társaság egyetlen gyapjúfonó üzem létesítésével kísérletezett, 1848-ig nem sok eredménnyel (1951. évi monográfia 254. és 290. o.). Mindezek figyelembevételével egyelőre csak logikailag tételezhető a gyapjúkonjunktúra belső piaci hatásának jelentősége iparfejlődési vonatkozásban. 7. Annak megítélésére, hogy közülünk kinek sikerült inkább közelítenie a letűnt idők valóságához, a Századok olvasói hivatottak. Emiatt ezt az eszmecserét tovább nem kívánom folytatni. * A Századok szerkesztősége lehetőséget adott a vitatkozó feleknek, hogy kifejthessék álláspontjukat; a vita során ez megtörtént. A vita további folytatását a szerkesztőség nem tartja indokoltnak. 10 Századok 1983/2
