Századok – 1983
VITA - Mérei Gyula: Észrevételek Tolnai György ”Válasz"-ára 446
448 VITA Magyarország viszonylatában is a feudális kiváltságok jelentették a tőkés gazdasági fejlődés alapvető gátját. Az V. kötet 416. oldalán felsorolást nyert számos, lényeges és a tőkés iparfejlődés útját álló belső tényező, feudális akadály. Ezek hatását elmélyítette, súlyosbította a bécsi udvar gazdaság-, elsősorban vámpolitikája, amely kedvezett mind a legalább 50 évvel előbbre levő cseh, morva és ausztriai textiliparnak, de az ausztriai és morvaországi nagybirtokosoknak is. Utóbbiak előnyeit az 1820-as évek második felének újabb rendelkezései csökkentették, ámde nem szüntették meg. Az V. kötet IV. fejezetének 3. alfejezete csak ezzel a kérdéssel foglalkozik, az 5. alfejezet külkereskedelemről szóló része pedig adatok tükrében mutatja be eme gazdaságpolitika alakulását, változásait, hatását a külkereskedelemre és ezen keresztül a termelés alakulására is. Ugyanakkor Magyarország természeti és gazdaságföldrajzi adottságai révén rákényszerült a Habsburgok Lajtától nyugatra fekvő területeivel, nem egyenlő gazdasági erejű partnerek között folytatott, ámde egymásét kiegészítő, munkamegosztásos gazdálkodásra, amit Lengyelorszéág harmadik felosztása, majd az 1815. évi bécsi béke területi, gazdaságpolitikai következményei folytán alakuló külső piaci viszonyok, a Habsburgok Lajtától nyugatra fekvő területein megindulni kezdő ipari forradalom jelei még jobban indokoltak. (Minderről az V. kötet 225—226. oldalai, valamint a IV. fejezet imént jelzett helyei tájékoztatnak tényszerűen). Ez a körülmény sem hagyható figyelmen kívül Magyarország egész gazdasági életének szemügyrevételekor. 3. Nem térek ki az Európán kívüli országok textilipari fejlődésének kérdésére, mivel nem értek hozzá. Kérdésként azonban felvetném, történetileg helyes-e párhuzamot vonni első pillantásra hasonló vonások alapján egészen más termelési módokra (társadalmigazdasági szerkezetre stb.) épülő országok iparának textilipari fejlődési folyamatai és a kelet-közép-európai, vagy pláne a nyugat-európai között, noha erre a tőkés országok és a harmadik világ egyes közgazdászai, politológusai, gazdaságtörténészei, szociológusai az 1960-as évek óta már számos kísérletet tettek és tesznek ma is. 4. Az V. kötet 400. o. 4. és a 401. o. 2. bekezdése említi, hogy a magyarországi ipar ágazati fejlődésében a textilipar az 1840-es években nagyot lépett előre. Ugyanitt esik szó társadalmi egyesületek iparfejlődést ösztönző tevékenységéről és új vállalatok létesüléséről is. Nem hallgat a szöveg a védegyleti mozgalom hatásáról, de arról sem feledkezik meg, hogy ez a hatás 1846 első felének végéré már legyengült. Az újonnan létesült vállalatok jó része tönkrement, a még létesülés állapotában levők nem kezdték el termelésüket, más, már régebbi idők óta létezők termelése visszaesett, némely közülük meg is szüntették tevékenységüket (V. kötet, 262. o. 2. bek. Mindez az 1951. évi monográfia és a Századok 1981.3. számában megjelent tanulmány adataira épült). Abból, hogy a textilipar lendületes fejlődése észlelhető a jelzett időkörben, még nem következik automatikusan, hogy a fellendülés a textilipart a termelési volumen terén első helyre juttatta volna fel. A már említett feudális gátak, a bécsi udvar gazdaságpolitikája, az ausztriai, cseh és morva textilipari üzemek versenye és mindezzel is összefüggésben a textilipari termelés hanyatlása miatt (1846 második felében), nem valószínűsíthető a fenti állítás. A „Megjegyzésekében már kifejtést nyert, miért nem fogadhatók el hiteleseknek Tolnai Györgynek a textilipari termelés értékére vonatkozó számolásai, következtetései. Mostani „Válasz”-a sem tartalmaz előző állításait megerősítő tényeket. Nem igényelnek változtatást az V. kötetben és a „Megjegyzések ”ben a vas- és gépipar, valamint az élelmiszeripar szerepéről olvashatók, minthogy Tolnai György semmivel sem cáfolta meg a tényeket. Pótlólag talán még megemlíthető lenne, hogy a fiumei cukor-
