Századok – 1983
VITA - Mérei Gyula: Észrevételek Tolnai György ”Válasz"-ára 446
446 VITA ország története V. kötete mindezekre Magyarország kivételességének válaszát adja: „A magyarországi tőkés iparfejlődésnek tehát sem a céhes, sem a háziipar nem válhatott bázisává: így annak mind a nyugat-, mind a kelet-közép-európai változattól eltérő útra kellett lépnie.” (L. V. kötet 382. o.) íme az elmélet, amely „legyőzi” a valóságot. Mérei Gyula egy korábbi kitűnő tanulmányában foglalkozott a napóleoni háborúk utáni évtizedek Európájában jelentkező tartós gyapjúkonjunktúrával — ami textilipari fellendülést jelentett. A Magyarország története V. kötetében azonban kevés szó esik ennek hazai vetületéről. A magyarországi kiviteli statisztikában szerepel ugyan a gyapjúexport, mint a legnagyobb (40% feletti) tétel; ismeretes a harmincadvám hatása a gyapjúárak lenyomására; ismeretes továbbá a textilimport, mint az ország behozatalának túlnyomó többsége; hátul az időrendi táblázatban szerepel a diéta alsóháza által 1844-ben megszavazott, majd az agrárius-többségű felsőház által elvetett védővám-törvény — de az V. kötetben mindez nem áll össze azzá a valóságban meglevő politikai képpé, amit az örökös tartományok elleni textilbojkott (az Iparvédegylet, a Gyáralapító Társaság stb.) képvisel az ország önálló tőkés iparfejlődése, s végső fokon a polgári forradalom előzményeként. A középpontba állított vasipar állítólagos vezető szerepe semmit sem magyaráz meg a történtekből. A gazdasági-politikai önállóságra való törekvés, az ország társadalmi tényezői többségében kialakuló forradalmi robbanás oka és következményei között így elvész a történelmi kapcsolat. Mérei Gyula a „Megjegyzésekében nyújtott hosszadalmas magyarázata, amelyben a védővám-törvény körülményeit igyekszik tisztázni, éleit tompítani - ugyancsak nem teszi könnyebbé, hogy a forradalom kitörésének okait megtaláljuk. E „Megjegyzések” befejezéseként ugyan hivatkozik arra, hogy „az V. kötet 372. és 416. oldalainak szövege bárkit meggyőzhet arról, hogy 1848 magyar forradalmát történelmi szükségszerűségként méltatom. Elengedhetetlennek ahhoz, hogy a Magyar Királyság gazdasága, ezen belül ipara is előre léphessen a tőkés gazdaság útján.” (366. o.) Mérei Gyula azonban a magyar iparfejlődés kivételességének elméletével, és a tőkés iparfejlődésnek általános — Nyugatra és Keletre egyaránt érvényes — irányzatát szem elől tévesztve (sőt tagadva) — fent körvonalazott feladatát nem tudta megvalósítani. Mérei Gyula ÉSZREVÉTELEK TOLNAI GYÖRGY „VÁLASZ’-ÁRA 1. Már Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetével kapcsolatos hozzászólásához fűzött „Megjegyzések”-ből meggyőződhet a folyóirat olvasója arról, hogy ez utóbbiban nyomatékos hangsúlyt nyert: senki sem vonta kétségbe, hogy falvak egész sorában paraszti fonókat alkalmaztak egyes magyarországi textilüzemekben is a termelő tevékenység részeként. Az 1951. évi monográfiában több tőkés vállalkozás esetében számszerűen felsorolást nyert, ahol erre adat volt, hány paraszti fonó munkáját vették igénybe. Puthon János Keresztély sasvári (sassini) üzemében 1800-ban 20 ezer házi fonót vettek igénybe. Arról is van adat, hogy Morvaországban, Csehországban és Ausztriában mely helységekben, illetve hány községben végeztek közvetlenül vagy közvetve az üzem számára fonómunkát. Az eme helységekben foglalkoztatott parasztiparosok száma a forrásokban nem szerepel. így nem deríthető ki, hogy a parasztiparosok termelte fonalnak mekkora hányada származott Nyitra és Pozsony megyéből és mekkora
