Századok – 1983
VITA - Tolnai György: Válasz Mérei Gyula megjegyzéseinek néhány főbb kérdésére 444
VITA Tolnai György VALASZ MÉREI GYULA MEGJEGYZÉSEINEK NÉHÁNY FŐBB KÉRDÉSÉRE Mindenekelőtt amiről Mérei Gyula „Megjegyzései” elején mint a Magyarország története V. kötetében (1352. o.) engem ért „személyes sérelmet” említ (amely szerint én „levéltári anyagot nem hasznosítottam” volna munkámban) és ezért „megkövet” — természetesen, mint a vitában is helyes, emberi hangot, szívesen veszem, s elfogadom. Meg szeretném jegyezni azonban, hogy én ezt korántsem „személyes sérelemnek” tekintettem, hanem kutatásaim tudományos eszközeit kétségbevonó megállapításnak, s ez a most módosított formula szerint is fennáll: ezért ez a kérdés is megköveteli azt, amit a többi — a tárgyi-tartalmi eredmények és megállapítások helytállóságának, vagy téves voltának tisztázását mindkét oldalon. Sietek mindjárt hozzátenni ehhez, hogy — már a terjedelem miatt is — nem kívánok sok részletkérdésbe belemenni, amit Mérei Gyula felvetett, vagy akár csak megkérdőjelezett; csak a legfontosabb tudományos megállapítások valóságtartalmát szeretném itt előtérbe állítani és tisztázni. Ezek megadják a részletek értékelését is. Azt hiszem, a vita középponti kérdését Mérei Gyula „Megjegyzései” 7. pontjában foglalja össze: „Úgy lehet - írja itt - hogy a Tolnai György és köztem felmerült nézetkülönbségek forrása az, hogy míg ö az iparilag fejlett, elsősorban az ... angliai gazdasági, ezen belül is az ipari fejlődést tartja normának, és a magyarországi fejlődésen mindenképpen igyekszik bizonyítani annak az angliaihoz való hasonlóságát, az V. kötetben a közép- és kelet-európai perifériát a centrumtól megkülönböztető általános, ezen belül sajátos ... vonások érvényesülését próbáltam meg vázolni a . . . magyarországi gazdasági, ezen belül az ipari fejlődés megrajzolásával.” (352. o.) Én úgy vélem, hogy a tudomány — s így természetesen a történettudomány is — a véletlenszerű, a sajátos vonások mögött keresi és felismeri az objektív törvényeket. Ezért ha én a magyarországi gazdaságtörténetre igyekezném ráhúzni az angliai gazdaságtörténet sajátosságait — ahogy Mérei Gyula állítja - hibát követnék el: mert akkor a szigetország véletlenszerűségeit általánosnak tekinteném, s azonosítanám a honi történelem véletlenszerűségeivel. De ugyanakkor, ha Mérei Gyula a „közép-kelet-európai sajátosságokat” általánosítja, s a magyarországi sajátosságokra igyekszik érvényesíteni elméletében — hasonlóképpen hibát követne el. De ő ezt nem teszi — még ha fenti mondatában ezt is írja. Köztudomású tudniillik, hogy Közép-Kelet-Európában az országok egész sorában (Csehország, Lengyelország, Oroszország) alakult ki tőkés fejlődésük kezdetén úgy az ipar, hogy a parasztipari kisárutermelő alapon manufaktúra-úton, majd gépesítéssel gyáripari irányba fejlődött, s pedig, hogy kezdeti vezető iparága a textilipar volt. Ezt a folyamatot írja le Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” című művében, (ahol a paraszti iparűzést a helyi elnevezés alkalmazásával kusztáriparnak hívja). Tudomásom
