Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Stier Miklós: Uralkodó elit; kormányzati hatalom - kormányzó réteg a Horthy korszakban 434
KORMÁNYZATI HATALOM - KORMÁNYZÓI RÉTEG A HORTHY-KORSZAKBAN 443 A harmincas évek politikai mozgásának felgyorsulása valóban kedvező volt a helyi politikai elitből az országos szintre emelkedésnek. Ez volt egyébként egyik forrása a politikai elit feltöltődésének, és természetesen a jobboldal, sőt a radikális szélsőjobboldal irányában való viszonylag gyors kiszélesedésének is. * Áttekintve kormányzati hatalom - kormányzó réteg és uralkodó vagy hatalmi elit kapcsolódásait és elhatárolódásait a Horthy-korszakban, annak hangsúlyozásával zárnánk fejtegetéseinket, hogy itt a történeti ábrázolásnak olyan fontos kategóriáiról van szó, amelyek alkalmazása nem egyszerűen csak a politikai történet árnyaltabb bemutatását teszi lehetővé, hanem - módszertani szempontból - véleményünk szerint egyben olyan kategóriákról is, amelyek fontos elméleti kérdések további tisztázódását segíthetik elő. Hogy ne kisebb jelentőségűt említsünk: itt van azonnal a korszak egyébként is legfontosabb és legtöbbet vitatott kérdése, a rendszer jellegének problémája, a magyarországi fasizmus egész probléma-komplexuma. Nem lehet célunk a kérdés részletes tárgyalása, pusztán a fentiekből fakadt módszertani-elvi megjegyzésre szorítkozhatunk: meggyőződésünk, hogy a magyar kormányzati politika fokozatos, de nem megszakítások és visszatáncolások nélküli jobbratolódása, fasizálódása messze a kormányzati hatalom mindenkori meghatározottsága és önmozgása eredőjének függvénye, hogy a teljes fasizálódás, egy totális fasiszta államberendezkedés kiépítése végül is azon múlott, hogy az uralkodó eliten belül folyó harcok folyamán a hagyományos uralkodó körök mily mértékben „engedték” a kormányzati elit hatalmi mozgásának felerősödését, önállósodását. Másik oldalról pedig az uralkodó elit feltöltődésének folyamata, a korszakban mindvégig megfigyelhető ún. „táguló tendenciája” függ össze a szélsőjobboldali radikalizmus felerősödésével, a kormányzati politikára gyakorolt hatásának növekedési ütemével. S mivel az elit komponensei közül — különösen a 30-as években — elsősorban éppen a kormányzó elit új elemekkel való feltöltődése, jelentős átrétegződése zajlott le, nem tűnik elhamarkodottnak a megállapítás: e vonatkozásban is igaz, hogy a jobb- és szélsőjobboldali radikalizmus legfőbb hordozó elemei az állami bürokrácia összefoglaló és gyűjtő névvel jelezhető rétegekből kerültek ki. Empirikus jellegű vizsgálatok eredményeként finomítható továbbá az a kép is, hogyan viszonyultak az uralkodó elit tradicionális elemei (nagybirtok és nagytőke) az uralkodóvá váló új típusú kormányzati szisztémához, hatalmi berendezkedéshez. A kérdések egész sora említhető, amelyek történeti ábrázolása új aspektust nyerhet a fenti kategóriák és mechanizmusok konkrét történeti anyagon való bemutatása folyamán. (A parlamentarizmus, többpártrendszer és a kormányzópárt diktatúrájának kérdései; az „urambátyám” rendszer, mint a hatalmi mechanizmus egyik intézményesült faktora; az országos politika és a helyi politika kapcsolódásainak új típusú mozzanatai a „dinamikus” korszakban; stb.) Meggyőződésünk, hogy a 30-as és a 40-es évek természetesen komplex, de a fentebb kifejtett szempontokat előtérbe helyező empirikus vizsgálata olyan eredményekhez vezet, amely a korszakról elméleti szinten is stabilabb történeti kép megrajzolását teszi lehetővé.
