Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Stier Miklós: Uralkodó elit; kormányzati hatalom - kormányzó réteg a Horthy korszakban 434
KORMÁNYZATI HATALOM - KORMÁNYZÓI RÉTEG A HORTHY-KORSZAKBAN 441 ideig pénzügyminiszter, Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, majd miniszterelnök) tagjai benn ültek a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank vezetőségében, a Ganz Gyárban, a Hungária Vegyiművekben, a Győri Vagongyárban stb. A Teleki család — gróf Teleki Pál révén — a Pesti Hazai Első Takarékpénztárban és a Hazai Bankban, s a család más tagjai révén 25 bank, ipari vállalat és biztosító társaság igazgatóságában kapott jelentős pozíciókat. Bethlen István gróf — a politikai életnek a 30-as években is jelentős vezető személyisége — a Hitelbankhoz tartozó Urikány-Zsüvölgyi Kőszénbánya Rt elnöke. Az ugyancsak ismert Darányi család (Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter, majd miniszterelnök) a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Hazai Bank üzleteiből részesedett.9 A harmadik csoporthoz a (régi és az új) állami bürokrácia felső rétege tartozott. Ez a réteg — írja Márkus László — „objektíve a történelmi helyzetből adódóan, szubjektíve pedig hajlamánál és jellegénél fogva a legkombattánsabb és egyben a legszámosabb elemet produkálta az elit számára”. Társadalmi összetételét tekintve főként a heterogén középrétegek halmaza, amelynek legfelső vezető csoportja már csak az államszervezet, a hivatali rendszer révén is szabályozott módon, szerves kötelékeken keresztül kapcsolódott igen nagy, szélesen szerteágazó, szervezetszerűen is mozgósítható mögöttes bázisához. Sajátos és rendkívül jelentős faktora az uralkodó elit eme összetevőjének a hadsereg és általában a különböző fegyveres testületek vezető csoportja, amely — természeténél fogva - a legszervezettebb készültségben állott a hatalmon lévők érdekeinek védelmére. Láthatjuk tehát, hogy az uralkodó elit hierarchiája és struktúrája között különbséget tehetünk: hierarchiája számunkra egyértelműen politika-történeti, struktúrája pedig társadalomtörténeti kategória. Ennek az elméletileg ily módon viszonylag tisztán lehetséges megkülönböztetésnek a történeti vizsgálódás szempontjából kétségtelenül van jelentősége. A konkrét szituációban, magában a történeti folyamatban az uralkodó elit egyes csoportjai ugyanis — a nagyobb politikai hatalom birtoklásáért folyó küzdelmekben — koalícióra is léphetnek (a 20-as években például), majd (éppen a 30-as években) a koalíciós egyensúlyi helyzet megbillenése és kifejezett borulása révén a kizárólagos hatalom megragadásáért egymás elleni harcot is folytathatnak. A 30-as évek folyamán éppen az állami bürokrácia — szövetkezve a dzsentri-dzsentroid közép- és nagybirtokos rétegek egyes képviselőivel (az agrárius-fajvédő politika exponenseivel), valamint az újgazdag keresztény burzsoáziával (az állami vagy félállahii tőkés vállalkozások élén, az állami beavatkozás révén e gazdaságpolitika szerencsés nyerészkedőivel) — törekedett a kormányzati hatalom totális megragadására. Az uralkodó elit komponensei között a politikai küzdelmek konkrét alakulásának megfelelően tehát — az eredetileg alapvetően gazdaságilag motivált viszony - a társadalmi szerkezet szerinti elkülönültség megváltozhat, s ez korszakunkban úgy történt, hogy az elit három — társadalmi hovatartozás szempontjából elkülönülő — csoportjából kettőnek (a tőkés és a birtokos csoportoknak) „alsó-középső” fokán elhelyezkedő rétege (a keresztény burzsoázia egyrészről és a középbirtok másrészről) politikai szövetségre lépett a harmadik csoporttal (az állami bürokráciával). * * Huszár Károlyra, Búd Jánosra, Walkó Lajosra, Scitovszky Tiborra, Kánya Kálmánra, Fabinyi Tihamérra, gr. Festetich Györgyre, gr. Andrássy Sándorra, az Esterházyakra vonatkozóan l. továbbra is Berend T. Iván-Ránki György idézett művét.
