Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Stier Miklós: Uralkodó elit; kormányzati hatalom - kormányzó réteg a Horthy korszakban 434
440 STIER MIKLÓS A nagytőke vezető erejét — nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is — a finánctőke s annak vezérkara jelentette. Súlya mindenekelőtt abból származott, hogy a két világháború között a gazdasági hatalom tényleg a kezében összpontosult. Társadalmi összetételét tekintve a három csoport közül a legegységesebb: a bank-, az ipari és a kereskedelmi tőke reprezentánsai tartoztak hozzájuk. Nagy gazdasági súlyukat részben gazdasági, gazdaságpolitikai funkciójú állami és társadalmi szervezeteken keresztül (MNB, TÉBE, GYOSZ, OMKE), részben az államhatalom szerveiben való közvetlen személyes részvétel és képviselet útján (parlamenti gazdasági-gazdaságpolitikai bizottsági tagság, képviselőházi és felsőházi tagság) részben pedig a politikai, ideológiai és kulturális törekvések, mozgalmak és pártok főként az állami bürokrácián keresztül ható közvetett és olykor egészen közvetlen finanszírozása révén érvényesítették a gazdaságpolitikában, a bel- és a külpolitika befolyásolásában, az ideológiai és szellemi közéletben, a kultúrpolitikában, egyszóval az állami és társadalmi közélet minden szférájában. Számos fontos, főként gazdaságpolitikai jelentőségű pozíciót közvetlenül is kézben tartottak. Ebből a szempontból a 30-as évek folyamán különösen jelentőssé vált a Magyar Nemzeti Bank, amely az állammonopolista tendenciák erősödésével egyre nagyobb szerepet kapott az egész gazdasági élet irányításában. A Bank főtanácsának döntő szerepe volt az állam gazdaságpolitikája, gazdasági intézkedései irányának meghatározásában; tizenegy tagja közül heten a finánctőke vezető képviselői voltak: Kornfeld Móric és Scitovszky Tibor a Hitelbank, Weiss Fülöp a Kereskedelmi Bank, Madarassy-Beck Marcell a Leszámítoló Bank elnöke, Heinrich Gábor a vaskartell egyik vezető tagja, Emey Károly a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vezérigazgatója és Szurday Róbert a textilipar, a GYOSZ egyik vezetője.7 A parlament ún. 33-as (Gazdasági) bizottságában és a felsőházban is ott találjuk a finánctőke vezető képviselőit: Chorin Ferencet (a GYOSZ elnöke), Kornfeld Móricot, Vida Jenőt, Goldberger Leót, Weiss Fülöpöt, Szurday Róbertét, Bíró Pált, és a finánctőke számos más, kisebb jelentőségű személyiségét. Kormánypárti képviselők a 30-as évek folyamán Bíró Pál és Fellner Pál (1931—1935) Fellner Pál, Knob Sándor, Kühne Lóránt és Szurday Róbert (1935—1939).8 A finánctőke politikai befolyásának biztosítása szempontjából rendkívül fontos eszköznek tűnik a politikai élet vezetőinek részeltetése a finánctőke üzleteiből. Ez úton a kormányzótól a miniszterekig, a politikai élet, a kormányzati hatalom majd valamennyi jelentős tényezője kapcsolódott a finánctőkéhez. A Horthy-családból csak az ifjabb Horthy Miklós több mint 10 bank és iparvállalat igazgatósági tagja volt (Angol-Magyar Bank, Goldberger Gyár, Salgótarjáni Kőszénbánya stb); gróf Károlyi Gyula, a kormányzó veje ugyancsak közel egy tucat jelentős bank és iparvállalat vezetőségében ült benn (Angol-Magyar Bank, Hungária Műtrágyagyár, Győri Textilgyár stb). Horthy István apósa az Angol-Magyar Bank egyik igazgatója volt, Purgly Emil pedig, a kormányzó sógora, a Kereskedelmi Bank igazgatója. Több neves, a Horthy-rendszer számára miniszterelnököt, minisztert, vezető politikust adó családról mondhatjuk el ugyanezt. A Kállay-család (Kállay Tibor hosszabb 1Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gyáripara a II. világháború előtt és a háború időszakában (1933—1944) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958.133. 8SíposPéter-StierMiklós- Vida István: '\. m. Századok, 1967. 3-4. sz.
