Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
36 ÁGH ATTILA ez vált a harmadik világ számára is ajánlott — bár a centrum országai számára egyértelműen gyakorlatilag is előnyös — fejlesztési modellé.77 Dobb internalista irányzatában kezdettől fogva erős hangsúlyt kapott a kereskedelmi tőkéhez kötődő automatikus átmenet Sweezy-féle elvének cáfolatában a városi gazdaság prioritásának bírálata, azaz a kereskedelem, az áru- és pénzgazdaság kapitalistának minősítésével a város mint a kapitalizmus szigete ábrázolása a feudális termelési módban. Ennek a vonalnak azonban a súlya a későbbi érveléseken belül egyre jobban felerősödött a fenti események hatására, sőt, a későbbi internalisták számára már a városi gazdaság mítoszának cáfolata adta az érvelés lényegét. Nevezetesen azt hangsúlyozták, hogy a feudalizmust nem a város, mint a kapitalizmus szigete evolutív növekedése és a munkamegosztás fokozatos szélesedése — akár nemzetközi szintre kiterjedése — döntötte meg, úgyhogy automatikusan kitermelte volna magában a szabad bérmunkát. A középkori város, ismétli a Dobb koncepcióját kritikailag bemutató Brenner-tanulmány (1978), maga is a feudális gazdaság szerves része, és annak korlátáit is magában hordozza, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt: „a feltételezések szerint, szinte definíciójukból következően, a városok a feudalizmus felbomlása irányában hatottak: egyrészt menedéket nyújtottak a szökött parasztoknak, s így közvetlenül aláásták a jobbágyságot; másrészt kifejlesztették azokat az osztályokat, amelyek szembeszálltak a feudális osztályok uralmával.. . ahogy Dobb kimutta, a városi kereskedők ugyan szerezhettek előnyöket a feudális uralom gyengüléséből, de nem fordultak szembe közvetlenül a feudális renddel... a kereskedők profitjukat gazdaságon kívüli eszközökkel védett kereskedelemből szerezték. Ez egyértelműen azt jelentette, hogy támogatásért a hatalomban lévő osztályokhoz kellett fordulniuk a monopóliumok biztosítása végett. A kereskedelmi profitok hosszabb távon tehát politikailag biztosítottak voltak. így a kereskedők ahelyett, hogy aláásták volna a feudális rendet, nagyon gyakran annak oszlopaivá váltak ... Ezért nem tételezhetjük fel, hogy a kézműves—paraszt szövetség a feudális rend ellen eleve dominálhatott volna ... A városnak a feudalizmust bomlasztó szerepe minden bizonnyal egy nyitott kérdés marad.”78 Brenner ezen a ponton maga is egy vitára utal, mintegy a Dobb-Sweezy-vita utolsó menetére, amelyben a városszociológiához kapcsolódva a város világtörténeti szerepe került megvitatásra, különös tekintettel a város szerepére a feudalizmus-kapitalizmus átmenetben. A hetvenes évek városszociológiai vitája nemcsak a hagyományos politikai gazdaságtan evolucionalistá szemléletével fordult szembe — a haladás mint a munkamegosztás szélesedése, a város és falu fokozott szétválása —, hanem a Városnak egyáltalában való történelemfeletti szubjektummá emelésével. Ezt a kritikai beállítottságot a legerőteljesebben Ph. Abrams: Városok és gazdasági növekedés: elméletek és problémák c. tanulmánya fogalmazza meg. Abrams szerint a történettudományban és a történeti városszociológiában egyaránt elteijedt az a nézőpont, amely a város fogalmát túláltalánosítja, a várost egy eleve adott társadalmi objektumnak, sui generis társadalmi egységnek fogja fel, egyszóval a Város mint olyan változatlan tulajdonságokkal vonul végig a változó történelmen. 77A városi gazdaság prioritásának elve nagyon eró'sen jelentkezik az Annales-iskolánál is — Vő. Chaunu: i. m. 194. skk.-Barg is ebben az irányban látszik tájékozódni (i. m. 1973, 201. skk.), de a legerőteljesebben Otetea munkájában azonosul a korábbiakban idézett marxista szerzőknél a város és a kapitalizmus fejlődése. 7 *7?. Brenner: i. m., 1978, 130-131. vő. még 124.
