Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
A BUDAPESTI HÂZICSELÉD MUNKAPIAC 1890-1941 KÖZÖTT 433 már helyben szolgáló ismerősök, rokonok személyéhez tapadt, akik budapesti jelenléte önmagában is serkentően hatott a cseléd-migrációra. De a munkaadók szempontjából is előnyösebbnek tűnt a személyes csatornák felhasználása. A gazda alkalmazottjához fűződő mélyen személyes kapcsolata, valamint az a tény, hogy a cseléd közvetlenül is benne élt a munkaadó családi világában, és így részévé vált a munkaadó privát életszférájának, értelemszerűen nagy fontosságot kölcsönzött az alkalmazott személyi kiválasztásának. S erre a zömmel beajánlások formáját öltő informális közvetítések, de még a cselédbörze spontán munkapiaci aktusa révén is hihetően nagyobb biztonsággal kerülhetett sor, mint a szervezett munkaközvetítés eldologiasodott formái között. De voltaképpen a személyes vonatkozások mindkét oldalon érvényesülő döntő súlya ad magyarázatot a cselédek gyakori munkahelyváltoztatására, s a szolgálatban eltöltött idő gyakori kényszerű megszakítására is. A szervezett cselédközvetítés túlnyomórészt magánvállalkozási és ezen belül is főleg az iparszerű-üzleti szervezeti kereteken nyugvó rendszerének a meglepő életképessége szintén a réteg sajátos társadalmi arculatával függött össze. A magánvállalkozás létjogosultsága abból fakadt, hogy a városi cselédség társadalmilag teljesen szervezetlen, példaszerűen atomizált foglalkozási csoportnak mutatkozott. S mint ilyennek a munkapiaci jelenléte szükségtelenné tette a tisztán vagy döntően liberális szabályozó mechanizmusok felrúgását, másokkal történő helyettesítését. A munkaközvetítés hatósági kézbevétele ugyanis elsősorban ott és akkor kerül előtérbe, ahol és amikor adott munkavállalói réteg, társadalmi csoport saját külön érdekei védelmére magát megszervezi, s például a szakszervezeteken keresztül képessé válik a munkapiac neki megfelelő befolyásolására. Ott viszont, így a városi házicselédek vonatkozásában is, ahol a társadalom eme önmegszerveződése valamilyen ok folytán megakad vagy ki sem alakul, a központi államhatalom sem igen szorgalmazza a piaci viszonyokba történő közvetlen beavatkozást. Hiszen a munkáltatói érdekek képviselete és érvényesítése céljából létrehozott társadalmi szervezeti formák — az egyesületek — önmagukban is elegendő garanciával szolgálhatnak a munkapiac fölötti hatósági ellenőrzés közvetett megvalósítására. A városi cselédfoglalkozás és a benne foglalt társadalmi forma eredendően a kapitalizmus klasszikus liberális, s mindenesetre az extenzív gazdaságfejlődésen nyugvó történeti szakaszának fejleménye és időbeni kísérőjelensége. Végeredményben a sok tekintetben sajátos házicseléd-munkapiac, az azt uraló spontán mechanizmusok is ennek a társadalomtörténeti fejlődési periódusnak a termékei, bár értelemszerűen egyúttal az alakító tényezői is. 9 Századok 1983/2
