Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
432 GYÁNI GÁBOR közvetítését végzi, a századelőről ismert forgalmi kimutatások tanúsága szerint a munkapiac legföljebb egyötödét tartja ellenőrzése alatt. Összességében az volt tehát a jellemző, hogy a szervezett munkaközvetítési formák maguk is csak viszonylag későn, a réteg relatív számarányának rohamos visszaesése idején jutnak szóhoz, de szerepük ekkor sem bizonyul meghatározónak. Aligha vehetik fel a versenyt a két leggyakoribb közvetitő csatornával: az informális, személyes úton zajló közvetítéssel, valamint az újsághirdetés eszközével. Franciaországban a helyzet csak némileg tért el ettől. A cselédvásár, Angliához hasonlóan, már a 19. század elejére jelentőségét vesztette, és helyébe az iparszerű magánhelyszerzés lépett. III. Napóleon 1852-ben a magánhelyszerzők állami ellenőrizhetősége, közvetve a cseléd-munkapiac fölötti hatósági befolyás elmélyítése érdekében engedélyhez kötött iparággá nyilvánította a magánhelyszerzést. De még ő sem gondolt az intézmény államosítására. A szervezett munkaközvetítés különösen ez időtől az üzleti magánvállalkozások szabad prédájának számított. Jóllehet Budapesthez hasonlóan, a közvélemény és a hatóságok itt is szüntelen bírálattal illették a magánhelyszerzők ténykedését. De komolyabb lépésekre mégsem került sor, talán azért, mert a magánhelyszerzés egyébként sem fogta át a munkapiac egészét, sőt még uralkodó helyet sem tudott magának szerezni: a századforduló idején pl. csak minden harmadik munkát kereső cseléd vette igénybe a helyszerzők szolgálatait. Emellett a réteg saját szervezeteinek, többnyire a cselédújságokon keresztül űzött munkaközvetítői gyakorlata, bár valamelyest hatékonyabbnak bizonyult, mint mondjuk a szigetországban, összességében csekély súllyal nyomott a latban.82 A két ország példája is bizonyítja, hogy az informális úton zajló munkaközvetítés mindenkori feltétlen elsőbbsége után következtek csak a szervezett közvetítő csatornák, melyek sorában az üzleti alapokra fektetett magánhelyszerzés szerepe domborodott ki. Ami a személyes referenciák kitüntetett helyét illeti, elsőként is tudnunk kell: nem pusztán a cselédi, hanem minden földrajzi és társadalmi helyváltoztatással kapcsolatos munkavállalás esetében a személyes érintkezés révén történő munkaközvetítés töltött be kulcsszerepet. De a cselédség tekintetében ennek további sajátos körülmények is a kezére játszottak. A munkavállalók oldaláról elsősorban az, hogy a városi cselédkedéssel teljesíthető és ténylegesen megvalósuló életcélok, a stafírung árának előteremtése és a jövőbeli házasság társadalmi szerepeire történő felkészülés nagy árat követelt: lemondást a személyes szabadság és önrendelkezés jogáról a cselédként beszegődés teljes időtartamára. Nem volt tehát mellékes, hogy hová és kihez is szegődik be, milyen feltételek közé kerül arra az átmeneti időre, amíg céljait meg nem valósíthatja? így azután mások, az ismerősök, testvérek és rokonok pozitív élményeit követve, az általuk előkészített utat járva, némi garancia kínálkozott a választás számukra kedvező kimenetelére. Mindezt tovább erősítette annak nem is alaptalan illúziója, hogy ahol akár csak kis darabkája is föllelhető a hagyományos személyi kapcsolatoknak, ott az egyén sem áll már teljesen egyedül és kiszolgáltatottan, szükség esetén remélheti, hogy támasztékra lel és egyáltalán: van kihez, kikhez kötődnie. Márpedig az ilyen személyes vonalon futó állásközvetítés rendszerint a ,3A kitekintéshez haszonnal forgattuk, Th. McBride: The Domestic Revolution. The Modernisation of Household Service in England and France 1820-1920. Groom Helm, London, 1976. 75. skk.; D. Marshall: The English Domestic Servant in History. London, 1949. 13.
