Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
430 GYÄNI GÁBOR közvetítés bizonyult hosszabb távon eredményesnek, ami itt nem jelent többet, mint hogy a közvetítések nyomán két hétnél hosszabb munkaviszony létesült az adott munkavállaló és munkáltatója között. Ezek után már csak elképzelni tudjuk, hogy mondjuk 1913-ban, amikor ti. a közvetítések egynegyedét csupán maximum egyhetes munkaviszony követte, milyen arányokat ölthetett a két héten belül dezertálok tömege? S ha már egy társadalmi egyesület közvetítői gyakorlatában is ilyen jelentős és riasztó méretűvé duzzadt a sikertelen beszegődtetések gyakorisága, akkor vajon mire számithatunk az üzleti megfontolások diktálta iparszerű magánhelyszerzői tevékenység eredményességét illetően? összegzés és kitekintés A polgári kori budapesti házicseléd-munkapiac előbbiekben áttekintett működési mechanizmusainak, rendszerré összeálló különféle szervezeti formáinak a sajátosan egyéni jellege tagadhatatlan. S bár történetírásunk a mai napig adós a többi munkavállalói réteg munkapiaci viselkedését szabályozó mechanizmusok részletekbe menő feltárásával, annyi a jelenlegi ismeretek birtokában is megállapítható: főként a szervezett munkaközvetítést tekintve, a városi házicselédek számára minden mástól világosan megkülönböztethető intézményes keretek álltak rendelkezésre. Azért hangsúlyoznánk itt elsősorban a szervezett formák különbözőségét, mert bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy a munkaközvetítés informális csatornája más rétegek vonatkozásában is nehezen túlbecsülhető szerepet játszott a munkaerő munkahelyi allokációjában. Más a helyzet a munkaközvetítés formális szervezeti szférájában, ahol a városi házicselédség körül meghonosodó intézményi keretek jellegükben tértek el a más foglalkozási-társadalmi csoportok számára kialakított szervezeti mechanizmusoktól. E nagyon is kézenfekvő különbözőségek érzékeltetése végett végezzünk rövid összehasonlítást az ipari, főként a gyáripari munkásság és a városi cselédréteg szervezett munkaközvetítését ellátó intézmények között. Az ipari munkásság szervezett munkaközvetítése három szinten, három egymástól többé-kevésbé élesen elkülönülő intézmény keretében zajlott.80 Közülük az egyik a szakszervezeti munkaközvetítés, amely — lévén a munkavállalók saját érdekvédelmi szervezete által betöltött funkciók egyike — értelemszerűen a munkavállalók érdekérvényesítésének határozott szándékával és érvényre juttatásával avatkozott bele a munkapiaci folyamatokba. Elsősorban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezeti munkaközvetítéssel járt ez szükségképpen együtt, de némi megszorítással igaznak tekinthetjük az inkább konszenzusra hangolt keresztényszocialista szakszervezetek ilyen irányú tevékenysége tekintetében is. A munkáltatók, saját érdekvédelmi szervezeteiken keresztül, szintén bekapcsolódtak a munkapiac szervezésébe, természetesen a szakszervezetekkel merőben ellentétes előjelű szempontjaik közvetlen és minél hatékonyabb képviselete céljából. Végül, a századfordulótól kezdődően az állam maga is önálló szerepet vállalt az ipari-kereskedelmi, sőt még a mezőgazdasági munkapiac szabályozási feladataiban is. S noha a főként a két világháború között meg-megújuló, a munkaközvetítés teljes államosítását célzó kormánytörekvések eredményre nem vezettek, a hatósági munkaközvetítés adott formájában így is komoly befolyást gyakorolt a munkapiac alakulására. 80Vö. Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon. Századok, 1978.5. sz. 875. skk.
