Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
A BUDAPESTI HÁZICSELÉD MUNKAPIAC 1890-1941 KÖZÖTT 429 Egészében tehát megállapítható: az újsághirdetés állandó, a tárgyalt évtizedekben mindenkor létező információs eszközként állt úgy a munkakereső, mint a keresletet támasztó cselédes háztartások rendelkezésére. S miután a kutatás számára utólag is könnyen hozzáférhetőek az újságok hirdetési rovatai, rendszeres tanulmányozásuk arra is kiválóan alkalmas, hogy folyamatosan figyelemmel kísérhessük a cseléd-munkapiac keresleti és kínálati oldalainak az időnkénti hullámzásait. De nem az újság volt már ebben a korszakban sem az egyedüli tömegközlési csatorna. A két világháború között megjelenik a rádió, amely egyre nagyobb tömegeket hódít meg magának. így aligha meglepő, hogy már viszonylag korán, bárha alkalmi jelleggel a rádiót is felhasználják a cselédszerzés céljára. A harmincas évek elején a rádió is helyt adott a munkaadók cselédállást hirdető közleményeinek. Igaz, miként a szociáldemokrata újságíró felháborodottan kommentálja, e hirdetések feladói fizetségként pusztán a természetbeni ellátást ajánlják, az ezen felüli készpénzbért már nem.79 A be szegődéit követően: a közvetítés hatékonysága A cseléd-munkapiac működési mechanizmusainak e pusztán leíró bemutatása homályban hagyja a közvetítő csatornák tényleges hatékonyságának kérdését. Márpedig ennek különös fontosságot kölcsönöz e munkapiac közismerten dinamikus és instabil természete. Hiszen az oly mértékben fluktuációra hajlamos, személyi állományában folyvást átalakuló foglalkozási csoport esetén, mint a házicselédség, a valamennyire is tartósnak bizonyuló munkaviszony létesítése az egyszeri beszegődéssel aligha teljesülhet mindenkor. Korábban volt már róla szó, hogy mily sok panasz hangzott el a beszegődést alig néhány nappal követő és különösen az újbóli ingyenes elhelyeztetésre jogosító 14 napon belüli kilépések túlzott gyakoriságáról. E panaszok nem is nélkülöztek minden alapot. Sajnos, adatok hiányában nem készíthetünk mérleget a különféle közvetítő mechanizmusok ilyen értelmű eredményességéről, s meg kell elégednünk néhány szemléltető adat felsorakoztatásával. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a Márta-Egyesület századelőn közreadott évi működési jelentései számszerűen is kimutatják a szervezet által közvetített, de tartós munkaviszonyba nem lépő cselédek, a velük kapcsolatos közvetítési esetek számát. Pontosabban azokét, akik vagy már el sem foglalták új helyüket, vagy pedig 8 napon belül eltávoztak onnan. De nézzük, hogy milyen hatásfokkal végezte a Márta cselédelhelyező tevékenységét? 1903 és 1904 folyamán 10 közvetítés közül 2 bizonyult eredménytelennek; az 1908-as, 1909-es és az 1912-es évek teljes forgalmán belül ugyan mindössze 5,5-6,5%-ot tett ki a sikertelen közvetítések számaránya, de 1911-ben ez az arány 10%-ra ugrott, sőt 1913-ig a 25%-ot is elérte. Magától értetődik, hogy a két héten belüli összes kilépés számszerű aránya ennél jóval magasabb kellett legyen. Erre vonatkozóan, szintén a Márta praxisából, 1911-ből rendelkezünk adattal, mely szerint a beszegődést követő nyolcadik és tizennegyedik nap között munkaviszonyukat megszakító cselédek aránya a másfélszerese volt azokénak, akik vagy szolgálatba sem léptek, vagy ha igen, nyolc napnál tovább nem maradtak helyben. Azaz: csupán ezen egyetlen évben műiden negyedik 19Szélpát Árpád: Amíg a háztartási alkalmazott a Baross-téri „cselédkorzótól” eljut az „egészségesen” eltávozottig. Népszava, 1932. jún. 19.
