Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
428 GYÂNI GÁBOR Az elszegődés és a beszegődtetés eme közvetlen formája mind az alkalmazott, mind a munkaadó szempontjából többféle előnnyel is kecsegtetett. A munkaadó számára azzal, hogy egyrészt nem kellett közvetítési díjat fizetni; másrészt, hogy ezúton tehetett szert a legkönnyebben olyan tapasztalatlan újdonsült cselédalkalmazottra, aki még viszonylag szerényebb bérrel is beérte, de egyúttal engedelmesség és fegyelmezhetőség tekintetében is jobban megfelelt a munkaadók igényeinek. Bizonyos fokig az így elszegődő munkavállaló is jól járt, hiszen ő is megúszta a közvetítés utáni költségeket, de főként mert azonnali helyhez jutása nyomán sikerrel kikerülhette az átmeneti munkanélküliség e réteg tagjai számára oly kilátástalan és bizonytalanságokkal teli állapotát. A cselédbörze életképességét, melynek kétségkívüli bizonyítéka az 1927. évi számadat, talán épp az említett kölcsönös előnyök nyilvánvalóságának köszönhette. Az újsághirdetés, mint a munkaközvetítés eszköze Az 1927. évi statisztikai kimutatás szerint az újsághirdetés útján történő elszegődés és cselédszerzés szerepe eltörpült az előzőekben tárgyaltakéhoz képest. Konkrétan 3220 fő, a réteg 6,3%-a jelölte meg újsághirdetésben helyhez jutásának eszközét. Ez az arány nagyjából azonos azokéval, akik ugyanekkor társadalmi egyesületek és felekezeti szervezetek (apáca- és szerzetesrendek) révén szerezték alkalmaztatásukat. Sajnos, még sejtéseink sem lehetnek arról, hogy az újsághirdetés e téren játszott szerepe az idők folyamán milyen változáson ment keresztül: csökkenő tendenciát mutatott, vagy ellenkezőleg épp növekedőben volt, mint pl. a társadalmi egyesületeké? A nagy napilapok apróhirdetési oldalam a korszakban mindenkor rendszerint külön rovatot tartottak fenn „cselédet keres” és „cselédnek ajánlkozik” címekkel. A cselédi állást keresők azonban többnyire csak a Friss Újság hirdetéseit figyelték. „Elmentem Pestre szolgálni — olvashatjuk egy emlékezésben —, tizennégy-tizenötéves lehettem. A Friss Újság volt a hirdetési lap. Ebben kerestem helyet.”76 Egy másik volt fővárosi házicseléd azután kezdte böngészni az újsághirdetéseket, miután a helyszerzőnél nem járt sikerrel. Mint írja: elmentem a helyszerzőhöz, „ahol olyan sok állás nélküli szakácsné, szolgáló van, alig férnek. Nem sok jóval biztatott a helyszerző: új a könyv, mikor még hosszú bizonyítvánnyal is nehéz valakit elhelyezni. Már majd egy hete mindennap ott várom a jószerencsét, de alig kettő van olyan, aki helybe jut. . . Egy reggel Béla (a testvére — Gy. G.) munkából jövet hoz egy Friss Újságot. Mindenest keresnek a gázgyárba, egy főgyármesterhez”.7 7 Az illető e hirdetésre jelentkezve sikerrel el is helyezkedett. Az említettek mellett akifejezetten cselédeknek írott és szerkesztett, általában tiszavirágéletű, valamint más nőknek szóló időszaki lapok is közöltek cselédhirdetéseket. A cselédújságok nemegyszer fizetséget sem követeltek a bennük hirdetni szándékozóktól. Sőt a forrásokból arról is értesülünk, hogy egyes zuglapok a hirdetések közlésén túl engedély nélküli helyszerző tevékenységre is vállalkoztak.7 8 7 * Dobos Ilona: Áldozatok. Bp.. 1981. 160. 1',Perényi Andrásné: Nagy Rozália a nevem. Bp., 1975. 218. 7,BFL, IV. 1407 b. 5084/1884-1. Külön doboz.
