Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
A BUDAPESTI HÁZICSELÉD MUNKAPIAC 1890-1941 KÖZÖTT 423 szállásolásával és közvetítésével is. Egy 1932-es adat szerint az adott évben 348 nevelőnőt juttatott helyhez, ami a kategória szerény létszámához mérten számottevőnek tekinthető.60 A KHOSZ elsősorban a keresztény középosztály számára szállított cselédet, az ide tartozó rétegek igényeit tartotta szem előtt. Ezzel is függött össze, hogy igyekezett megvetni lábát a város budai kerületeiben is, ahol közismerten az iménti rétegek tömörültek igen nagy számban. A húszas évek végén létesített új fővárosi elhelyezőirodái és otthonai kivétel nélkül az I, kerületben, közülük az egyik az újonnan benépesülő Lágymányoson székeltek. Amit önmagában az itt alkalmazott cselédek még mindig viszonylag kis száma, jóllehet a dualizmushoz képest nagyobb aránya, semmiképp sem indokolt volna. Úgyszintén Prohászka társadalmi aktivitásából született a formálisan 1908-ban alakult, Farkas Edith vezette Szociális Missziótársulat. A szervezet meglehetősen szerteágazó, de mindenkor szigorúan katolikus eszmeiségű szociális karitatív tevékenységet fejtett ki. „A Társulat célja — olvashatjuk a szervezet egyik propagandafüzetében — a katolikus szociális munkát bármely téren hivatásos és kiképzett társulati tagok által ellátni... (és hogy) oly teendők elvégzéséről is gondoskodjék, amelyekhez mások — egyéb elfoglaltság vagy szakképzettség hiánya miatt — nem jutnak kellő mértékben.”61 A nem kimondottan egyesületi formát öltő Szociális Missziótársulat voltaképpen az apácarendek szociális-karitatív buzgólkodására támaszkodott, azt szervezte egyseges keretbe. Sokoldalú ténykedéséből nem hiányzott a házicselédekkel való törődés sem, akik szociális gondozását, benne magát a munkaközvetítést az ún. Nővédelmi Hivatalok látták el. Az iménti hivatalok fővárosi működéséről rendszeres adatforrásokkal nem rendelkezünk. Az egyetlen, 1937-es adat szerint a Szociális Missziótársulat az adott év folyamán 1770 helyközvetítést teljesített, s ezzel a harmadik helyen állt a cselédszerző katolikus felekezeti egyesületek rangsorában.62 Persze nemcsak a KHOSZ sorozta tevékenységei közé a menhelyi gyermekek cseléddé kiképzését és munkábaállítását, de maguk az árvaházak is folytattak ilyen irányú tevékenységet. Példaként megemlíthetjük a Szent Margit Intézet Mária Árvaházát, amely elsősorban a két világháború között töltött be ezen a téren komolyan számbavehető szerepet. Egy 1937-ből ismert kimutatás szerint pl. az intézet egyetlen év leforgása alatt 2128 esetben szerzett volt növendékei részére cselédként alkalmaztatást.63 A katolikus egyesületek mellett természetesen a többi felekezeti szervezet is bekapcsolódott a cseléd-munkapiac szervezésébe. Protestáns részről főként az 1894-ben alakult Lorántffy Zsuzsanna Egyesület szerepét kell kidomborítani, amely tágan körülhatárolt karitatív feladatai sorában kezdettől figyelmet szentelt a házicselédségnek.64 Az egyesület éppúgy, mint a Szociális Missziótársulat, társadalmi aktivisták, közelebbről diakonisszák (protestáns szociális gondozónők) öntevékeny karitász munkájára alapozta működését. Vélhetőleg már a dualizmus idején is foglalkozott cselédhelyszerzéssel, ebből az időből fennmaradt működési jelentései viszont inkább csak arról tájékoztatnak, hogy 60 A KHOSZ működési jelentése, 1933. 4 1 A Szociális Missziótársulat rövid ismertetése. Bp., 1917. 6 2Horony Pálfi Aurél, Statisztikai Közlemények, 91. köt. 1. sz. 150. sk. 4 3 Uo. 44A Lorántffy Zsuzsanna (Egylet)alapszabálya. Bp., 1916.
