Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A mezővárosi fejlődés néhány sajátossága a középkori Hódmezővásárhelyen és környékén 394
A MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS A KÖZÉPKORI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 401 ugyanis Mátyás papnak nemcsak krakkói tanulmányainak költségeit, hanem a távollétében helyettesítő paptársát is fizetnie kellett. A tárgyalt időszakból Vásárhelyi János neve maradt még fenn, aki a püspöki székhely, Csanád egyik plébánosa volt.49 Hogy Csomorkány a 15. század második felében milyen képet mutatott, arról mindössze egy fennmaradt oklevélből tájékozódhatunk.50 1469-ben a Jaksicsok felbujtására ötven jobbágy intézett támadást a szénásiak (Békés megye) ellen. Az oklevél által megőrzött névsorból kitűnik, hogy a helységnek magyar lakosai voltak ebben az időben,51 akik földművelő és állattenyésztő gazdálkodást folytattak, ugyanis mindössze négy (két Cserepes, két Szabó) családnévvel találkoztunk, amelyek iparos foglalkozásra utalnak. Mivel nincs tudomásunk más csomorkányi birtokosokról — a hagyományos ötös szorzószám használatával — feltételezhetjük, hogy a falu lakosságszámának alsó határa 250 fő körül mozgott, mivel az „afféle hadivállalkozásokban”, amilyen után listánk is keletkezett, csak jó karban lévő, küzdőképes férfiak vehettek részt, a faluban lakó családok számát a listában szereplő ötvennél többre tehetjük. Nem járhatunk messze a valóságtól, ha feltételezzük: Csomorkány lakóinak száma a 15. század második felében 250-500 fő között mozgott. Ennyi vagy talán még több lakosra következtethetünk a falu 13. században épült templomának méreteiből is (hossza: 25,2 m, szélessége: 6,8 m volt), melyek szerint a környék legnagyobb templomával Csomorkány büszkélkedhetett.52 A falu 16. századi helyzetéről Jaksics Márk örökségével kapcsolatos perek során készült oklevelek tájékoztatnak. 1535-ben még faluként, 1536-ban már oppidumként említik.5 3 Az ebből a korból származó csomorkányi „bögrekályhák” cserépdarabkái5 4 is bizonyítják, hogy a falunak több tekintélyes vagyonnal, egyúttal nagy házzal is rendelkező lakosa lehetett. Ezt a gazdagságot az okleveles adatok is megerősítik.5 5 A török megjelenése sem hozott döntő változást a falu helyzetében, a több utcás települést egészen az 1596-os tatárdúlásig nem hagyták el lakói, e pusztulást azonban már nem tudta kiheverni, a 17. században már csak pusztaként szerepelt neve a fennmaradó iratanyagban.56 Templomáról, papjairól, műveltségi viszonyairól mindössze annyi hagyományozódott ránk, hogy Csomorkányi Mátyás 1522-ben Csaholi Ferenc Csanádi püspök káplánja volt.5 7 Donáttornya 1492-ig a Hunyadiak tulajdona maradt. Ekkor Corvin János Dobozi Dánfi Andrásnak adományozta, az utóbbi pedig 1495-ben a margitszigeti apácáknak hagyta örökül. Száz lakosának, családfőjének a nevét őrizte meg egy 1499-es oklevél.5 8 A vegyesen, magyarok és délszlávok által lakott településnek tehát 500-800 között mozgott a lakosságszáma, és feltehetően ekkor, a 15. század utolsó harmadában érkezett el fejlődésének csúcsához. Ezután a tekintélye egyre alább szállt. Sorsa mintegy reprezen-47 Bor. II. 432. 50 DL 16985. 51 U°. slDávid K.: i. m. 35. Vö. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 37. Bp., 1965. 28. S3Borovszky Samu: i. m. 28. 5 4 Herczeg Mihály szíves közlése és gyűjtése. si Borovszky S.: i. m. 34. 39 Bor. II. 119-120. 5 4 Bor. II. 121. 5 7 Dl. 19646. 20316. 20324. 58Dl. 20856. Azoklevlben szereplő nevek felsorolását I. Bor. II. 152-153. 7 Századok 1983/2
