Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A mezővárosi fejlődés néhány sajátossága a középkori Hódmezővásárhelyen és környékén 394

400

BLAZOVICH LÁSZLÓ

Gergely diósgyőri várnagynak, Csomorkány pedig a Jaksicsok kezére került, csak Donáttomya maradt a királyi család tulajdona.39 Az 1460-as években bekövetkezett donációk miatt nem alakulhatott ki nagyobb uradalmi központ Hódvásárhelyen, de a település nem indult hanyatlásnak, sőt Donáttornya és Csomorkány is tovább gyarapodtak.

Az sem hozott törést Hódvásárhely további fejlődésében, hogy birtokosai gyorsan változtak. Gáji Horváth Gergely 1478-ban a mezővárost Tompa és Rárós falvakkal, Panád, Umépe, Varjas, Szent Albert és Szent Erzsébet pusztákkal együtt 600 arany forintért Dóczi Péternek zálogosította el. A Dóczi rokonság a hódoltság koráig birtokolta a települést, illetve annak egy részét.40 Házasságuk révén, a Dóczi lányok férjeként a 16. század elején lettek részbirtokosok Hódvásárhelyen Szakoli András, Losonczi Zsigmond és Hagymási Miklós.41 A török hódoltság előestéjén, az 1540-es években tovább szaporodott a birtokosok száma.42 E változások ellenére megmaradt a település expanzív ereje. 1481-ben Rétkopáncsi Vince Imre felesége, Veronika és fia, Benedek pap nevében rét-kopáncsi és kéktó-rárósi birtokát két vásárhelyi jobbágy telekért és 300 arany forintért cserébe adta Dóczi Péternek.43 Folytatódtak a környező falvak lakói és az anyagi javaik elleni fellépések is. 1516-ban a Dóczi rokonság gazdatisztjének, Hencz Máténak a vezetésével ismét Szentkirályra rontottak,44 három évvel később ugyancsak az említett Hencz Mátéval az élen Rétkopáncsi Nemes Illéssel szemben hatalmaskodtak. Éppen a Szentkirállyal szemben már korábban megnyilvánult fellépésekre gondolva úgy véljük, hogy nem pusztán a hatalmi szó parancsa hajtotta a vásárhelyieket szomszédaik ellen, az erőszaktételek okai között jobbágyi érdekek is szerepelhettek.4 5 A mezőváros tehát a 16. században is tovább gyarapodott, feltehetően a század első harmada az az időpont, amelyben a Losoncziak kastélyt is építettek területén, hiszen ide is beiktatja I. Ferdinánd Losonczi István lányait és unokahúgait 1553-ban.46 A török hatalma kiépítésekor náhije központtá tette a még ekkor is tovább fejlődő települést, amelynek lakossága Vass Előd szerint a 16. század második felében megduplázódott, és hozzávetőlegesen kétezer fő körül mozgott.4 7

A hódvásárhelyi művelődési viszonyokról a tárgyalt korra vonatkozóan gyér, kisszámú adat maradt fenn. Mindössze azt tudjuk, hogy Vásárhelyi Gáspár 1517-ben iratkozott be a krakkói egyetemre, a mezőváros plébánosa pedig 1531-ben ugyanott tartózkodott.48 Ebből az adatból a vásárhelyi plébánia gazdagságára következtethetünk,

3*Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig II. Bp., 1897. (Továbbiakban: Bor. II.) 218.

40Uo. 219.

41 Uo. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal I—IX. és pótkötet. Pest, 1857—1868. (Továbbiakban: Családok.) VII. 561.

4 2Bor. II. 220.

4 3 Vö. Szeremlei II. 369. Bor. II. 219. Családok III. 334.

4 4 Dl. 22823.

4 5 Dl. 23322. Hogy nem minden hatalmaskodás esetében lehet pontosan kideríteni a tett okait, motivációját, arra Érszegi Géza hívta fel a figyelmet. Sárvár monográfiája. Középkor. Szerk. Horváth Ferenc. 172.

4 * Országos Levéltár Neoregestrata acta 397. 31.

“''Szalai László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez. Pest. 1861. 199 —200. 204. Bor. II. 223-224. Vass Előd: Kézirat.

4*Franki Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Bp., 1873. 261, 265. Imre Mihály: Kézirat.