Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3

„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG”29

port szükségképp magának a világrendszernek a kapitalista jellegét érinti, vagyis kérdésünk az, hogy tudott-e a világkereskedelem az általa integrált különböző prekapitalista termelési módokból w'tígkapitalizmust teremteni? Wallerstein 16. századi világkapitalizmus teóriája ugyanis szükségképp két feltevésen nyugszik, egyfelől azon, hogy a nyugat-európai feudalizmus általános válságán Spanyolország és Portugália törtek át a világkereskedelem kialakítása révén (a válság egyetlen lehetséges megoldása szerinte amúgy is az expanzió), másfelől azon, hogy a világkereskedelembe bevont országok a kereskedelmi kapcsolat révén eleve kapitalistává váltak, bármilyenek voltak egyébként belső termelési viszonyaik.

Az első kérdéscsoportot illetően a problémák ott kezdődnek Wallersteinnél, hogy egyrészt világosan nem tisztázza a feudalizmus fogalmát, sőt inkább elhomályosítja azt a világbirodalom-világgazdaság szembeállításra való koncentrálással,64 másrészt nyilvánvaló ellentmondásként a feudalizmus általános válságát Nyugat-Európában úja le, de a belőle való kitörést az ibériai államokban mutatja be. fgy teljességgel megkerüli azt a kérdést, hogy Spanyolországban és Portugáliában mikor és hogyan zajlott le a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet, és ezt a kérdést behelyettesíti azzal a kérdéssel, hogy mi motiválta ezt a két országot a terjeszkedésre. Kapitalizmus irányában való fejlődést azonban végső soron Spanyolországban és Portugáliában sem a terjeszkedés előtt, sem pedig azután nem képes kimutatni, ezért szükségképp az a következtetés adódik, hogy két feudális ország hozott létre világkereskedelmet és világkapitalizmust. A világkereskedelem homogenizáló és „kapitalizáló” hatásának elve tehát már a kiindulópontjánál csődöt mond, a világkereskedelem még azt a két országot sem tette kapitalistává, amelyek leginkább élvezték a hasznát a hosszú 16. században. A nyugat-európai fejlődés egészére nézve ugyanakkor továbbra is nyitva marad a kérdés, hogy a feudalizmus „általános válságában” mely országok képviselték a „leggyengébb láncszemet” s ez Wallerstein koncepciójában állandó konfliktusra vezet Spanyolország és Anglia főszereplése, a külső és belső viszonyok elsődlegessége, az erős és gyenge államok megítélése, világbirodalom és világgazdaság szembesítése, a könyv struktúráját illetően pedig annak eleje és vége között.

Wallerstein könyvét azzal a súlyos megállapítással indítja, hogy „1450 körül a színpad Európában állt készen és sehol másutt a kapitalista világgazdaság megjelenésére”.65 Ez a kijelentése azonban csak azt mutatja, hogy nála nem a kapitalizmus kialakulásáról, hanem csak a kereskedelem teijeszkedése következtében való kibontakozásáról, az egész világra való kiterjedéséről van szó. A spanyol-portugál terjeszkedés motívumainak reális elemzése így összekapcsolódik a társadalom pórusaiban amúgy is meglévő kapitalizmus feltételezésével, csak így azonosulhat a nyugat-európai feudalizmus „általános válsága” megoldásának kérdése az ibériai terjeszkedés miértjének kérdésével. Wallerstein szerint az ibériai terjeszkedést a gyenge gazdasági fejlettség ellenére az erős, központosított állam tette lehetővé, amelynek létrehozásával Spanyolország és Portugália megelőzte Európát. Amikor Wallerstein azt a kijelentés teszi, hogy „Mivel Spanyolország *

* 4 Brenner joggal említi, hogy Wallerstein képtelen a feudalizmus egységes és átfogó elméletét megadni (I. m. 1977, 82.).

*5 Wallerstein: i. m. 63.